Hanyagul fogtam tested
hisz nem értek hozzád,
nem értem még nyakadhoz,
se karcsú tested nem volt még
ennyire közel hozzám.
Méltósággal kerestem éveid
megsárgult lenyomaton
– névtelen maradtál –
csak ennyi…
Szegedi ébredésed,
utca, egy házszám.
Kétkezi hangszer,
csorba itt-ott,
elszakadt hangszálad
kezemben,
olyan cigányosan cincog.
Készülök majd,
hogy beléd lássak,
csakúgy kalandozzak,
merre, milyen hangon szólsz
hozzám…
sírva, vagy dalolva.
