Csonka János : Tettben hagyva

 

 

Álmod méhéb?l szülöd a reggelt,
nézz ki, szemed a fecskékre tereld. 

 

A nyárfa virága illatot sóhajtott,
  szorongó bánatod a sarkon túl elhagyod.

Felt?zted hátadra a tegnapi mocskokat,
dobd le, taposd agyon a gondokat.

 

Gyere halkan, üzend meg nekem,
hogy bomlik a szó, s hagyd itt velem.

Csend hull a porba, tett a gödörbe,
vállam és karom még egyszer tördeld össze.

Hadd érezzem a levonult érzések repedt zaját,
bennem visít, ölelésed h?vös kabát.

Menj iránynak, talpaddal csiszold az utat,
nem marad más, csak a kikopott mozdulat.

El?tted hasal a nagy vidék, sarkadban az élet,
  panasz illik már a szánkra, két csók ára lett a bélyeg.

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János