1. Pácban a rendőrfőnök
– Elég nyugis ügyeletünk van ma – jegyezte meg Marinescu őrmester, ám a telefon, mintha csak erre várt volna, csörögni kezdett.
– Halló, itt a rend?rségi ügyelet.
– Dogaru Silviu vagyok, a Metrom[1] egyik őre. Rablógyilkosságot szeretnék bejelenteni. Egy banda be akart törni az erd? fel?l a gyár területére. Megölték az kollégánkat, aki rajtkapta ?ket. Borzalmas… Szegény Kémenes bácsi! Még két nap munkaideje volt. Mennyire várta a nyugdíjazását!
– Azonnal jövünk! – tette le a telefonkagylót az ?rmester. A hadnagynak szólnia se kellett, már épp öltözött. Az autóban ismertette f?nökével a részleteket.
– A franc essen a havas es?be! Elmos minden nyomot! – káromkodott a hadnagy.
A helyszínen borzalmas látvány fogadta ?ket. Az áldozat fejét nehéz tárggyal üthették meg. Vér, vér mindenütt.
– Láttam én egy-két esetet életemben… – vett mély lélegzetet az ?rmester, de nem fejezte be a mondatot.
A hadnagy el?érzete nem csalt. A helyszínen semmi használható nyom nem maradt. A szemtanúk három-négy futva távolodó alakot láttak a fák között. A leírásuk szinte bármely huszonéves férfira ráillett volna.
– Menjünk, nézzük meg, megtudunk-e valamit az autóról, amiben távoztak. Talán valaki felfigyelt a csikorgó kerekekkel távozó, vagy egy ?rülten hajtó autóra a környéken – mondta lemondóan a hadnagy, miután kihallgatták a szemtanúkat. Ekkor akadt meg szeme a sárban egy csillogó tárgyon. Egy drága karóra volt. Svájci. Nem m?ködött. A gyilkosság id?pontját mutatta. – Ezt hamar a laborba! Hátha akad rajta használható ujjlenyomat! – emelte fel gumikeszty?s kézzel, hogy zacskóba tegye. Az óra hátlapjára egy szív volt vésve gyönyör? ötvösmunkával, melyben ez állt: XY + XZ.
– Írtad volna bele inkább a névjegyed! – bosszankodott a hadnagy. – Ilyent csak egy matematikus írhat, vagy neki címeznek. Mégis egy nyom, amin el lehet indulni. Utána kell nézni, az utóbbi id?ben nem jelentették-e elt?nését. Ez a tárgy érzelmi töltet?, még egy Kr?zusnak is felt?nne a hiánya. Ha pedig nem lopott, hanem a rablógyilkosnak készült, akkor a tettest nem a Garcsinban[2] kell keresni.
A belügyminiszter öreg róka volt, állta a sarat a vasárnap esti sajtótájékoztatón. Bármely kellemetlen kérdésre tudott kitér? vagy halogató választ adni, ha pedig valami helyi jelleg? kérdést intéztek hozzá, átpasszolta „az illetékesebbnek”, Alexandrescu Gheorghe CÃ?Æ?lin vezér?rnagynak, a Brassó megyei rend?rparancsnoknak. Amíg a vezér?rnagy kiizzadta a választ, még körülnézni is volt ideje. Megakadt a tekintete egy izgatott férfin a riporterek között. Szemmel láthatóan türelmetlenül várta a kedvez? alkalmat, hogy egy nagyon kényelmetlen kérdést tegyen fel. „Honnan ismerem ezt a pasast?” – t?n?dött el. A riporter mintha e pillantásra várt volna, szót kért.
– Covaciu Ioan vagyok, a Transilvania Express[3] riportere. Igaz-e a híresztelés, hogy a mostani látogatása alkalmával szóba került Alexandrescu vezér?rnagy el?léptetése vezéralezredessé, és miniszterhelyettessé való kinevezése?
„Honnan a csudából tudhatja ezt?” – hökkent meg a politikus. – „Ideutazásom el?tt senkinek sem említettem, itt is csak egyszer hoztam szóba, mint lehet?séget, ha rövid id?n belül felgöngyölíti a brassói sorozatos autófeltörések mögött álló b?nszövetkezetet. Alig néhányan voltak ott, s kikötöttem, hogy titkos információ… Itt van egy tégla…” – A „tégla” azonnal eszébe juttatta, honnan ismeri a riportert. 1989 el?tt a brassói Szekuritáté szóviv?je volt. „Hiába tagadom, mert ennek biztosan vannak bizonyítékai…”
– Csak biztatásként: ha a továbbiakban látványos eredményeket mutat fel a brassói rend?rség. Abban az esetben talán az el?léptetés is szóba jöhet. Kérem a következ?t!
– Vezér?rnagy úr – folytatta a riporter, miel?tt bárki is megszólalhatott volna -, meg tudja mondani, ki a BV 10 AGC rendszámú, ég?piros Mercedes Cabrio tulajdonosa?
– Én? Miért? – kérdezte meglepetten a vezér?rnagy.
– Hol tartózkodott ma délután a tizenhét éves fia, PetruÃ?£, aki még „vette kölcsön” az ön kocsiját, jogosítvány nélkül? Azt tudjuk, hogy ön itt volt Brassó-Pojánán.
– Miként jön ez ide? – jött ki a sodrából a vezér?rnagy. – Ez a belügyminiszter sajtótájékoztatója, és…
– A közvélemény pedig kíváncsi az ön magyarázatára azzal kapcsolatban, hogy az ön autója miért robogott a város területén egy rablógyilkosság színhelyét?l távolodva, körülbelül 150 km/h sebességgel, és ki vezette?
– Ennek utána kell néznem, miel?tt válaszolok… – keresett ürügyet a rend?rparancsnok a sajtótájékoztató azonnali elhagyására.
Vântu hadnagy épp jelentését írta, amikor belépett Marinescu ?rmester.
– Hadnagy úr, a belügyminiszter brassói sajtótájékoztatóját közvetíti a ProTV.[4]
– Köszönöm! Az megy a TVR1[5]-en is – pillantott fel a hadnagy a lehalkított televízióra, és feler?sítette. – A parancsnokot lehet, el? fogják léptetni… Jesszusom! – fakadt ki, amikor az adás Covaciu kérdéséhez ért. – Összenéztek, mintha egymástól megkaphatnák a választ. Igaz, hogy PetruÃ?£nak sok volt a rovásán, bár az apja ismételten eltussolta ?ket, de ezt már egyikük se nézte ki bel?le. Bár a kamaszkori lázongás… A belép? rend?rparancsnok úgy b?dült el, hogy egy oroszláncsapat is ijedt kiscicákként futott volna szét.
– Minden nyomozót összehívni, akárhol tartózkodik, ha kell az ágyból is keljen ki, és egy fél órán belül mindenki a gy?lésteremben legyen!
Amikor Marinescu ?rmester ismét közvetlen f?nökének, Vântu hadnagynak irodájába lépett, az arcát kezébe temetve könyökölt íróasztalán. Nem kellett nagy képzel?er?, a parancsnok dühét kapcsolatba hozni a sajtótájékoztatóval, a hadnagy kétségbeesését pedig a f?nök utasításaival.
– Mi a parancs? – kerülte az idióta kérdéseket az ?rmester.
– Szombaton lenne az esküv?m. A parancsnok minden szabadságot és szabadnapot felfüggesztett, amíg a gyilkosság tettesei el? nem kerülnek. Megvettem már a jegyem a nászútra, Velencébe. Amíg meg nem oldódik, mindenki napi tizenhat órát dolgozik…
– A parancsnok fiának van alibije? – váltott át suttogásra az ?rmester. A falnak is füle van. – Tehát nincs – vonta le a következtetést a hadnagy hallgatásából. – Jaj, nem! Ugye elkövette a hibát, és nekiszegezte a kérdést?
– Megkérdeztem, mit mondjunk, ha valaki megkérdi, milyen alibije van a fiának. Hiszen a tévében mindenki látta. Azt reméltem, van, s akkor…
– Ha nem kérdez rá, talán önnel még kivételt tett volna…
– Mondja, miért jött, ?rmester úr… – zárta le a témát a hadnagy.
1. Hadi üzem, amely „civilben” színesfémfeldolgozással foglalkozik.
2. Romanegyed Négyfaluban, Brassóhoz közel, a magasfokú b?nözésr?l hírhedt.
3. A brassói kommunista lap, a Drum Nou (Új út), keresztelkedett át 1989 után Transilvania Expressre.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: Adminguru
