Molnár Zsolt : Ágnes

Molnár Ágnes (1967-2011)

Ágnes

Mára vízbe ejtett

Fénye múlt fáklya,

Most Égi Anyja

Ölében ülve mosolyog,

Ugyanúgy, mint régen,

Nekem már nem kacag,

Mint régi estéken,

A buszra várva,

Vagy hazafelé jövet,

Az úton együtt,

Rugdosva

Ugyanazt a követ,

 

Télben, ?szben,

Nyárban és tavaszban,

Ha tehettem,

Apró virágot téptem,

Hogy hálából,

Mosolyodért odaadjam,

Kacagós lelk? Ágnes!

Tegnap is virágot kaptál,

Szalagokkal, koszorúkba kötve,

Tömjének közt harangszóval,

A sötét földben elmerülve,

Valaki szólt:

Most érsz épp

A Fényességbe,

Hogy Égi Anyád

Vegyen ölbe.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.24. @ 08:32 :: Molnár Zsolt

Szerző Molnár Zsolt 0 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.