Csonka János : nélet

 

 

 

Itt vagyok,
ázott varjak ülnek

a fán koronát,
s megremegnek,
ahogy egy öreg kézben

a gyöngeség
 vénát,

alig pumpál.

Páros csillagoknak,
hallom,
hogy zizeg
a bokor,
s meleg napfény bujkál
a hold peremén.

Könyvvel a kezemben,
mely már

a hangyáknak paplana
csitítom az esti kutyák
kóbor énekét,
itt, a mez?n

teregetem életem
és érzem, a kukorica
égett levelét.

Itt, ez a régi világ,
s korunk neonfényét

nem irigylem,
mert új kor születik,
én régi maradok,
akár a barokk bútor,

s a széthasított
harmincegy évem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Csonka János