Bakkné Szentesi Csilla : Én szálltam volna

*

Georges Moustaki – Lo straniero

http://www.youtube.com/watch?v=_NdvGkGvKCY

 

 

Koldultam álmot, mindhiába.

Tekintetekben őrt hagyva hátra,

sóváran kerestem kijáratot.

Szakadék szélén táncoltam vakon.

 

– mégis mindenki otthagyott –

 

Nem értem el a hegytetőt sem,

keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.

Dögre éhesen mind kivárt.

Csontjaimban éreztem a halált.

 

– nem tehettem, hogy feladom –

 

Én szálltam volna, mindegy hova,

csak az ég ne lenne oly mostoha.

Egy szikrát hagyna élni bennem,

tüzet gyújtani a fellegekben!

 

– de köröttem minden megfagyott –

 

Csillagfüzér se fojtson tovább,

mint fejfa alatt a sok sírvirág

gyilkolja egymást szüntelen.

Olyan semmire való küzdelem.

 

– nem is maradt egy csillag sem –

 

A sírkövemen, csak ennyi állna:

nem géniusz szállt másvilágra,

de ő volt a hangyányi kis sziget,

hol kedvedért is díszlett a liget,

mégse maradt vele senki sem.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.23. @ 06:42 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.