Vers

Pótvizsga nélkül

  (osztálytalálkozóra) mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve, az ábécét skandáltuk közösen. kis tornacip?nk orra gyorsan elkopott, most gyógycip?nk nyelve lóg. és újra tanuljuk az arcokat, szemöldök között az A mélyül, orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk, bár tudjuk, az id? [… Tovább]

Egyéb

Hozzád kopni

  Nem engedhetem, hogy hozzám kopjál – elmegyek. Nem nézhetem, hogyan kopsz el, ha nem vagyok. Lángszóból kerítést ácsolok – jó anya leszel. A rosszat csak hessegettem, mint füstkarikákat. Belső rendjeim lépcsőjét felmosom, míg cserepes virágot ültetek mellé, rozsdás keretekből [… Tovább]

Esszé

Szegénység egy gazdag országban

    Alapvetés   Mint, ahogy egyetlen társadalmi jelenséget sem érdemes pusztán profán, anyagias szempontok alapján vizsgálni, mert ez csak féligazságokhoz vezet, a szegénység kérdéskörének tárgyalása szintén nem választható le egy-egy ország, nemzet saját szellemkincséhez való viszonyának vizsgálatáról. Minden ország [… Tovább]

Adoma

Kenyértörés

Fotó: Fotóház -Tatuska       A legkülönösebb bennünk – emberekben – az alkalmazkodás képessége. Ha kiemelt érdemeinkről beszélnek, az emberek szavaival büszkén megveregetjük vállunkat, elismerő pillantásaik segítségével pedig lelkünk mélyéből hintünk békét a világra. Közben azt gondoljuk: Kimagaslóan teljesítettünk, [… Tovább]

Novella

A piramis legalján

*   — Hé, te gyerek! Állj csak meg! A kissrác igyekezett meglépni, de már fogta valaki a hátsó kerekét. Egyébként sem lehetett volna ott gyorsabban tekerni, a síneken ment át, és ehhez le kellett lassítani. Hátra nézett — persze, [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Makovecz Imre építész

“Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” (Makovecz Imre, 2002)     Életének 76. évében 2011. szepember 27-én kedden elhunyt Makovecz Imre nemzetközi hírű építész, a magyar organikus építészet Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett [… Tovább]

Novella

A vattacukros masina

Csak úgy gyűlt a zsebébe a negyeddolláros, amibe a fehér finomság került.     Akkorra már a háborút követő vöröst követő fehérterror emléke is kifakult, amikor Szalajtó Rózsa hadiözvegy beíratni vitte Janikát. Az iskolában hamar végeztek a formaságokkal. Igaz, mindenki [… Tovább]

Vers

rend

  hinném győz az ész utamra lódít a rendbe – jó anya erős kézzel mos gyermekfejet     *   kivet a rend vérbő éjek utáni lucskos ébredéssel – maradj még kicsit talán nem öllek meg         [… Tovább]

Egyéb

Sörfesztivál

    Végre, minden nehézség áthidalása után, sikerült összehozni mindnyájunk örömére – a sokaknak még emlékezetes, hatvanas évek táncdalfesztiváljainak mintájára -, az évszázad műsorát. Igyekeztek csak minimálisan változtatva, szinte egy az egyben a kor hangulatát áthozni. Itt is a szerzők, [… Tovább]

Vers

Az én Apám

Kép: Sárkány Sándor: Fények és Árnyak Zene ajánló: http://youtu.be/DBHkn8_ApJw   …ha rossz motorját bütykölte ott hátul,a szerszámosnál, az udvar végiben,gyufát gyújtott kezében az este,míg a benzing?zb?l szívott rendesen.Nem szégyellte, hogy olcsó az inge,s a tenyere id?vel megkérgesedett,az elméjét is csak [… Tovább]

Vers

Hajnali éberség

Macskajárás a szomszéd szuzukiján,sportf?re térített húsz négyzetméter-megkérdezhetnéd magad, mikor s mi fánterem, amit még te sem érhettél el, ha nem kéne most is sietned, elvég-re zárás és a nyitó cigi közöttlenne egy lélegzetvételnyi jelenlét,a kés?bbiekben már-már ösztönös szünet.     [… Tovább]

Vers

Kalligráf-álmok

      Furigana   “Aranyalma ághegyen”. Belép a szél, kereveten papír füle lassan mozdul, lopva rátekint a nap.   Te zöld gyepen pihensz. Mint kő, hasad várakozón – hajnalpírból kikelő nap. Feslő árnyunk szétterül.    Cirmos ébred. Firkahad mosolyod [… Tovább]

Vers

Porszemként…

Összekuszált szálain indulsz, felfejted titkait a létnek. A nem-léthez vissza is így jutsz, mikor az utak véget-érnek.   Felépíted, mit szellem adhat örökül – és a test bevégez – feletted álló hatalmaknak, és mégis minden semmivé lesz.   A sír [… Tovább]

Vers

Relatív

  Ki vágy-pillangót preparál, hozzám egy iszonyú t?t kér… Mellettem- a holtteremben- véreset köhög egy tündér.   Fáj, mi fáj… Fémeset köpök. Közöttünk óriás, h?lt tér. A vashideg m?holdaknál, csillagnál távolabb t?ntél.   Ki szeret, nagyon szeressen, ki temet, mélyebbre [… Tovább]

Vers

Eszmélés

Haldoklik a szeretet, ide érzem szelét…     Álmomban kopott, szürke falat láttam, kopár utcának megd?lve támaszkodott, el?tte egy rozsdás oszlopon  üres tábla, rajta lélekfelirat: az Emberség eltávozott.   Álmomban emberek seregben vonultak, jólétben löködös?dtek a közönykapun át, talpuk alatt [… Tovább]

Vers

Confidentia

confidentia, ae f – elbizakodottság, szemtelenség, vakmer?ség, önbizalom, bátorság   Beszélnünk kell-e – tudom is én? Ahhoz szólunk, akit?l akarunk, és én nem akarok t?led semmit. Beszéljünk, mégis; nem t?led, neked szeretnék mondani annyi mindent, talán mert eléd löktek éveim, [… Tovább]

Vers

Úgy szeretnék végre…

Szeretnék ma este nagyon szépet írni, várva míg egy álom újra tanít bízni…   Úgy szeretnék végre már boldognak lenni, melletted aludni, Veled felébredni…   Csendes szuszogással, karjaimban-karod, nem szeretnék mást, csak szeretni, ha hagyod…    

Vers

Éjek vándora

    Körbe zár a homály, kúszó árnyak ölelnek. Magányom többé nem menedék, bezárt ajtóm nem véd,  bennem élsz.  Felsikolt az éjek  vándora, hív  újra , feledni vágyót… Halálra várót! Veszett álmok, gyötr? élet, hová t?ntek a szép remények, láztól reszket? [… Tovább]

Vers

Himfy kortársa

* Zeneajánló: Máté Ottília: Somogy megye kellős közepében http://www.youtube.com/watch?v=eJ5z7WAIR1M     Lelkében dúlt a kettősség,        Apály-dagály hintázott,    S bár társa volt minden bőség,     Mégis másra áhított.  Úri botját lecserélte,              Fényes tollú pennára,          Verseitől azt remélte,                  Felfigyelnek szavára. Elégiák, episztolák, – [… Tovább]

Vers

Utánad

  Vagyok magamnak – börtön. Perceimet ébren töltöm. Tolatnak, tülkölnek buszok, munkába gyalog indulok. Mint nyáron borsószemeket: titkaid- téged fejtelek. Valaki egyedül maradt. (akkor az ívlámpák alatt) Te, én, mi – talán mindketten. Zebra… Kisfiú mellettem. Lép-lép, közben engem figyel, [… Tovább]

Vers

Bársonyban

* Fekete bársonyát teríti már az éj. Frézia illatba mártózott a nesztelen, csupasz szél. Tóparton léptünk nyomát emlékké simította a gondolat, titokká lapult   néhány csillogó homokszem alatt.   Eggyé olvadt ott régen szerelem és bánat. Vágyból éledt, s lett [… Tovább]

Vers

Bugyli

Rugója sem volt – semmije, a fát is alig vágta,, nyele se volt jó semmire, de minden kölök vágyta, ha mutogattad, hogy ki vagy, kis vádlid megfeszítve, előkaptad a bugylidat, hogy erőd kisegítse, rongy vásári portéka volt, nem árulta a [… Tovább]

Vers

Félszeg

  Homályhoz szokott; bambán hunyorog a fényben. Zavara feszélyez: halálosan bosszant a mozdulat, ahogy nehézkesen szeméhez   emeli kezét. Tájékozódni próbál, arcát árnyékba vonva. Beleizzad, mégsem boldogul. Akár, ha világtalan volna.   Kiutat keres tétován, bár nincs esélye rá, hogy [… Tovább]

Vers

Perfor-ált-mansz

a baudelaire-i splín nihilbe jégvirágzik az egész világ esetleges annak akit makkoltat a jólét a baudelaire-i splín nihilbe jégvirágzik verbális orgazmus bátorságával kérkedik a semmi s a kokain de csak a nevét hallotta valami vitamin korszer? táplálékkiegészít? és hat önmaga [… Tovább]

Vers

Másfajta

        Üres lakásba hazamenni. Másfajta bátorság ez, mint a fegyverfogóké. Nem torkolattüzeket fürkészünk, hanem szeret? szemek csillogását. Nem a gépfecskék zúgására rezzenünk, a kályhák zsolozsmája riaszt. Másfajta bátorság a miénk, mint a fegyverfogóké,                                                                                                                 máshogy is ölelünk. Nem [… Tovább]