Marthi Anna : Bújásnyit révbe ér

 

kombinétapintású délután

az asztalon virág

a libbenő függöny frissebb levegővel

kacérkodik

póráz nélkül várnak a vágyak

egy széken levetett

ruhák

 

csörren a csengő

oszlik a gomolygó várakozás köde

lehajlik a lábfej a papucshoz

a kéz végigleng a szobán

nyílik az ajtó

surran a résen a macska

betoppan

hormonnal illatosított

férfivarázs

 

térül a szó is

belekap a csendbe

rákészül az ábránd és kanapéra

dobja magát

bíztat csókéhes villám s mint

érintés neszén tánc

előpördül az orr is

és társra talál

 

száj prémje

kutat bont

tiszta vizét issza

kigyógyulna egy hosszú álom után

rendeződik az idő a térben

s szőnyegen

 

tovább

hömpölyög a babusgatás

Legutóbbi módosítás: 2011.09.15. @ 10:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak