Maga nem tudja, mi van az élettel,
és nem tudja, milyen itt fent a földön.
Maga folyton a másvilágra gondol,
s a halálra, ami lentr?l följön.
Gy?lölettel néz, ha életr?l beszélek,
és halkan szól, hogyha nem félek,
(gondolja, felzaklat a csend.)
Maga nem tudja, mi van az élettel,
s azt hiszi, a halál Disneyland.
Maga tehát mit sem tud az életr?l,
félénkké lenni bíztat, mintha volna
választott szándékunk a félelem,
mit nem vedlenénk le akár ma vagy holnap.
Maga sötét felh?ket f?z fonálra,
és reszket, ha az öröm megtalálja,
feszt keresi, mi lesz lent a dolga.
Maga tehát mit sem tud az életr?l,
s azt hiszi, a halál majd megoldja.
Maga nem tudja, milyen az élet,
minek el?szobája az ifjúság.
Folyton komor, a múltban kajtat,
és f? erénye a szomorúság.
Magának a költ?k hiába beszélnek,
mert úgy véli, bolondok mindahányan,
hát eressze magát csak szélnek.
Maga nem tudja mi van az élettel,
rég testén kívüli a lélek.
Fohászkodom azért, hogy megértsem,
hisz nem sejti, mit lel itt a létben,
és mit sem pedz örömr?l, vigasságról,
ha megérem, egyszer elmesélem.
Némán suttogja, hogy a halál döntés,
s még nem tudja, az élet az, egészen.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.15. @ 09:00 :: Nagyálmos Ildikó