Bakkné Szentesi Csilla : Gyalog az égbe

*

 

Köröttem csend.

Csak esőcseppek

szteppelnek ablakom alatt.

Koreografált táncuk feledteti

gyorsan fogyó utamat.

 

Nem gyűjtöttem trófeákat.

Nem áll egy sem

vitrines szekrényem polcain.

Mások helyett sem foglaltam

feleslegesen papírt.

 

Díszes bőrbe sem köttettem

bennem fogant pár mondatom.

Maradnak azok az utókornak

néhány virtuális oldalon.

 

Pedálra lábam sose tettem,

hogy mást előzve finisbe érjek.

Még mindig keresem utam.

Botladozva néha visszanézek.

Babérokért sem görnyedtem

soha térdeplőre.

Nem is mondtak értem imát,

s nem fogtak kurta gyeplőre.

 

De ha kimért fonalam egyszer

elvágják Párkák,

eltűnök észrevétlen.

Nem szárnyas ló hátán,

csak úgy gyalog…

 

a messzi-szépbe…

Legutóbbi módosítás: 2011.09.15. @ 08:48 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.