Seres László : Szerelem…félt…és

 

 

Úgy ölj meg,

hogy a seb felszaggassa

minden örömöm, ami volt.

Éjhasadásnyi őrületben

 a vigasztaló szó is fájjon, 

s magam lehessek nélküled

összekulcsolt imákban,

világgá kiáltott

levetett rongy,

félredobott nyűg,

szentségtörő

aki ma is félt még,

hogy kinevethessem

gyilkos vágyad.

 

Úgy ölj meg

szerelem…félt…és…ből

magadban halálra-váltan,

újra és újra mindennap,

mintha élnék.

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.