Bakkné Szentesi Csilla : Én szálltam volna

 

Georges Moustaki – Lo straniero
http://www.youtube.com/watch?v=_NdvGkGvKCY

Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben ?rt hagyva hátra
sóváran kerestem kijáratot, vagy – vagy? – nem érzem, hogy így el kellene választani —
szakadék szélén táncoltam vakon.

– még ott is mindenki  otthagyott – — ott is –otthagyott – sok az ott —

Nem értem el a hegytet?t sem,
kesely?k szálltak, fölébem gy?ltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált.

– de végül mindegyik otthagyott – és megint otthagyott (?)—

Én szálltam volna. Mindegy hova, — volna után nem kell a pont (.) —
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben!

–  de köröttem minden megfagyott –

Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem.

– nem is maradt egy csillag sem –

A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ? volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget,
mégse maradt vele senki sem.


Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.