Tiszai P Imre : szeretőm

*

 

szeretőm, a sunyi éjszakában

egyek voltunk, ölelésedben meghaltam,

tested rám fonva bőröd leloptam rólad,

nyers húsunk keveredett üvöltő fájdalommá,

vért  fakasztottam  csókommal  és  ízét őrzöm,

lelked  kincseit,  hited, félelmeid, rémült

magányod fájdalmát bezsebeltem,

de helyette adtam  magam, vigyorogva

pokollá téve a holnapod,

hát  gyűlölj,  érezzem  átkod,  mely  eltemet

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén