Böröczki Mihály - Mityka : Apám viharkabátja

Súlykos, nehéz volt, konok, eső szítta,

a leghidegebb széldöfést is bírta,

s ha övvel húzta rá a derekára,

a vászon alatt megduzzadt a pára,

valami impregnáltság, vagy efféle

huncut dolog volt igazi erénye,

nagy barnás-szürke-zöldes-ronda rémség,

de apám óvta az a nyirkos vénség,

az én kedvemre didergett az este,

ha megtérvén a konyhán levetette,

és imbolygott a petróleumlámpa,

ha óvakodón száradóra rázta,

úgy sandultam rá, ha a szögön lógott,

hogy nagy kincs az az összehasználódott,

mert ott csillogott minden gyerekálom,

a gyöngyöződő vén viharkabáton.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.16. @ 07:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.