Fülem tölcsérébe zuhogó beszédek
bordakosárban fészket sz?nek.
A szív egy – kandalló,
gyomrában sült szerelmek illata.
Sose voltam – hajfürt
egyetlen vékony ujjadon sem,
amire felcsavartál volna.
Hiszem, hogy minden csók – viharral jön,
s zápor viszi, de kell a méze;
s a csupra, az a pici.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.18. @ 18:39 :: Csonka János