Maretics Erika : Háború

Szúrósan méregetsz,

haragszol,

billeg a szék alattam,

én csak ülök, fejem lehajtom,

radiátoron a macskád

elégedetten dorombol.

Töprengek mi bánt jobban,

 szavaid, vagy morózussá préselt

arckifejezésed.

Körülötted mindig háború dúl,

érthetetlen harcaidat vívod,

de nem leszek a

 fegyverhordozód,

az engedelmességet megtagadom

ezentúl.

A villamos csikorogva odalent

a pillanatnyi csendbe zökkent,

kezed látom,

ahogy beteg sasként

verdes,

én félt? mozdulttal magamhoz ölellek

kedves.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.