Fotó: Fotóház – trombypeter
Nem úgy élünk, akár a régi jó paraszt, kinek talpa alatt már hajnalban szomorú nótát nyögött a holtidős haraszt s, ha délidőben arra járt egy büszke Úr, ki óráját kényeskedőn mutatatta meg, a paraszt szaván csak bosszúsága lett, mert mondta az:
– Önnek órája van, nekem időm. Tán születésem napja sem valós, de érzem – élek, munkába kopnak csontjaim, tenyerem érdes, mint a kő. Uram, utánam mívelt föld marad, Ön után csak a senkit sem hiányoló Idő.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.22. @ 07:14 :: Kőmüves Klára
