Havas Éva : Nyárbúcsúztató

?szbe néz felh? az égen,
rozsdás levélpikkelyével
fáradt hársam integet:
nyárid? Isten veled!
– szórendileg nincs rendben ez a versszak —-

– a második sortól hiába a szép szavak, csak túlírt képzavar –

Porba rajzol szél az úton,
a meleg nap már csak álom,
összehúzza köpenyét,
didereg, sárgul a rét.
– igazán sokat nem mond ez a versszak – azért hogy „sokasodjon” a bet? nem szabad csakúgy „valamit” írni —

Én is sálba burkolózom,
fejem felett csüng az alkony
ólmos szürke fellege,
ködök érkeznek vele.

– ez majdnem megállná önmagában – is – a helyét — viszont a vége befejezetlen – „félig készen” csak egy ceruzarajz, egy skicc —

(de lelkem mosollyal tele)

– kedves gondolat, de ide is csak azt írhatom, amit a második versszakhoz — azért hogy „sokasodjon” a bet? nem szabad csakúgy „valamit” írni —

 

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))