Rossner Roberto : Emily Bronte: Az éji szél

Emily Jane Bronte – angol – 1818-1848. A három Bronte-n?vér közül a középs?. Költ?ként és regényíróként is maradandót alkotott. Legismertebb m?ve az Üvölt? szelek cím? regénye.

Emily Jane Bronte

angol

1818-1848

A három Bronte-n?vér közül a középs?. Költ?ként és regényíróként is maradandót alkotott. Legismertebb m?ve az Üvölt? szelek cím? regénye.

 

 

 

Az éji szél

 

 

 Langymeleg nyári éjen,

 Ablakomon hold ragyog,

 S a nedves rózsafákon

Csillognak harmatok.

 

Némán ülök, merengve,

 Hajamhoz ér a szél;

Tündökl? égr?l, s békésen

 Alvó földr?l mesél.

 

 Nem vágyom épp szavára,

 De suttog szüntelen:

„Mily sötét lesz az erd?!”

 Súgja sejtelmesen.

 

„Én szólok, ha lomb susog,

 Kis álom-hang kering

Sok milliónyi, s mintha

Lélekkel bírna mind.”

 

 „Dalnok, csitulj el! – szólék –

Fülem, bár élvezi,

 Csak azt ne hidd: zenéjük

 Elmém elérheti.

 

Játssz illatos virággal,

 Fácskákkal is lehet;

 De bennem hagyd magára,

 Mi ember-érzület.”

 

 Ám békén nem hagyna már:

 „Ó jöjj! – s csókkal jelez –

 Er?dnek ellenében

 Hagyd, hogy meggy?zzelek!

 

 Nem voltam-é barátod

Mindig, ki h?n szeret?

Az éj hulláma volnék,

 Ki játssza e dalt neked.

 

S mid?n szíved már nyugoszik

 Sírkerti k? alatt;

 Lesz majd id?m a gyászra,

 S néked – hogy légy magad.”

 

 

 

 

 

 

 

 

The Night-Wind

 

 

 

 In summer’s mellow midnight,

 A cloudless moon shone through

Our open parlour window,

 And rose-trees wet with dew.

 

 I sat in silent musing;

The soft wind waved my hair;

It told me heaven was glorious,

 And sleeping earth was fair.

 

 I needed not its breathing

 To bring such thoughts to me;

 But still it whispered lowly,

 How dark the woods will be!

 

“The thick leaves in my murmur

 Are rustling like a dream,

 And all their myriad voices

 Instinct with spirit seem.

 

” I said, “Go, gentle singer,

 Thy wooing voice is kind:

 But do not think its music

 Has power to reach my mind.

 

 “Play with the scented flower,

 The young tree’s supple bough,

 And leave my human feelings

 In their own course to flow.”

 

The wanderer would not heed me;

 Its kiss grew warmer still.

 “O come!” it sighed so sweetly;

“I’ll win thee ‘gainst thy will.

 

 “Were we not friends from childhood?

 Have I not loved thee long?

 As long as thou, the solemn night,

 Whose silence wakes my song.

 

 “And when thy heart is resting

Beneath the church-aisle stone,

 I shall have time for mourning,

 And THOU for being alone.”

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...