Bakkné Szentesi Csilla : elengedtelek

időkben… kavargó… *

 

 

szeretem ahogy visszanézel…

 

*

…ma ablakomból szemem kémlel

álomutakról integetsz

 

*

pille könnyen él homokban

lépésnyi a „még” nyomodban

vajon meghagyja-e a holnap

 

rettegtem mindig

elszállsz messze

madarakkal fellegekbe

 

átkozom majd hogy távozol

 

fájt előre

a biztos-vége

utánad megyek a semmi-végre

hát szállj csak Édes messzire

 

szárnyad leszek egyszer én is

a megbocsájtó messzeségig

kísérlek Anyám

Legutóbbi módosítás: 2011.09.20. @ 10:40 :: Bakkné Szentesi Csilla

Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.