Mintha el?ször látnálak,
el?ször mondanám neved,
kabátként hordom magamon
félszeg, kigombolt csendemet.
Mellkas emel?dik – ketrec:
és magam vagyok a rácsa.
?rjít? a hétköznapok
csendes disszonanciája.
Napjaim nyugtalan kutyák,
valahogy másképp lehetne…
Te se tudj a kisfiúról,
ki belehal a szemedbe.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.15. @ 12:50 :: Csillag Tamás
