Maka Csilla Szerző
Vezetéknév
Maka
Keresztnév
Csilla
9 év 9 komment

Pontosan betájolva
önmagad fészkébe
puhán 
a várakozás hétköznapjai
rombolják agyad
cifra sejtjeit,
míg kívül 

a világ
óriás körhintája
forog tovább
nélküled,

magányos
madár vagy:
azt hiszed,
a harc az éltet?,
a falat kenyér,
mit más szájától
orzol el,

a biztonság,
amit kívánsz
ábrándjaidban
él tovább,
magad vagy,
gyáva is,
az els? szél
elsodor,
félsz,
nem tudod,
marad-e még hited
megkapaszkodni
a fészek peremén,
ha jön a tél …

 

 

11 hónap 7 komment

magamra kapom a tegnapot,
ujjaim közt az id? forog…

melegen tartott vágyakat, egymásnak adott
álmokat, napokba szedett boldog
perceket, örömöket, évekre beosztva,
hajnali együtt ébredések édes ízeit,
a fájdalom, a bánat , a düh könnyeit
kirámolhatnám egy pillanat alatt
elmém zeg-zúgos rejtekéb?l,
s eléd dobhatnám keserveim,
melyeken könnyedén léptél át,
s mondhatnám lazán, menj tovább…
rajtad kívül , a világ
velem lesz teljes, magamnak ,
s nincsen annyi dísz és cicoma,
amit ha felrakhatnék rád,
hozna mást, változást,
hisz dísztelenül is enyém vagy,
választottál és választottalak
te is tudod
(a lét fölött csak árnyak vannak
a lét alatt meg a halottak)
értelemszer?en vagyunk magunknak
kóválygó lelkek a földön
kik egymás mellett megtorpantak…
egyszer? játék ez ,emberre szabva,
mit a hatalmas teremt? irányít
s ha keresnéd a játék szabály'it
nevetve mutatna fricskát ,
mert sorsod, hogy keresd a párod
s mikor azt hiszed ,megtalálod
bomlottan lépsz tovább,
emlékeidbe zárva a tegnapot,
az életet, a csodát, a hatalmas mágiát,
vagy, létezel, én neked, te nekem
ezt úgy hívják: szerelem.

magamra kapom a tegnapot,
ujjaim közt az id? forog,
megállítani nem tudom,
aszott kezemmel aszott
kezed fogom….

11 hónap 4 komment

Tegnap délután eleredt az es?,
S ahogy ültem bent a félhomályban,
Látom, ablakomig ereszkedett egy felh?.
Tavaszi illatokkal lett tele a ház,
Májusi ízek friss zamatával,
S rájöttem, a felh? rám vigyáz:
Ne lopjam el az égr?l a napot,
Mez?kr?l a fesl?, új búzát,
S a szell?t, amit ma kölcsön kapott,
Utazzon könnyedén, felmosni az út porát.
De ahogy néztem, lassan felfújta magát,
Haragvón kacsintott reám,
Villámokat szórt s
Fénypászták cikáztak az égen át,
Virágaim mohón itták az es?vizet.
Míg dúlt benne az indulat,
Viharrá duzzadt,
Fekete szárnyait kitárva
Telepedett a mit sem sejt? tájra.
Nem volt már cinkosom.

Orkánná fajult, dühödten rombolt.
Mint vad, pusztító szörnyeteg
Ontotta magából az özönvizet.
Nyomában nyögött a fákon az ág,
Szirmait siratta minden virág,
S míg nyugat felé, b?szen t?nt tova,
Szobámban halkan szólt a „Sors szimfónia"

13 év 11 komment

én féltem
a templom falán
a képeket
a megfeszített
Jézus miatt
álmodtam éjjel
rémeket

magam vagyok
kifelé nincs más
zajok
hevenyészett csend
itt belül
oltár el?tt a pap
istenes ének
ima
áhítat
fejkend?s asszonyok
rózsaf?zért morzsoló
inas keze
nagyanyám szigorú
tekintete
legyek csendben
csendben legyek
magasztosan zúg
fenn a karzaton
az orgona
emlékeimben
így maradt meg
ártatlanságom kora

én féltem
a templom falán
a képeket
a megfeszített
Jézus miatt
álmodtam éjjel
rémeket
senki nem
válaszolta meg
a feltett
kérdéseket

vakon
én hinni
nem tudok
velem jönnek
a templomok
freskók
képek
tornyok
hazafelé
mutatók
el ne tévedjek
utamon

1 év 26 komment

A szivárványt az égr?l, azt a
színes pántlikát, derekamra
kötöm

A szivárványt az égr?l, azt a
színes pántlikát, derekamra
kötöm, bárányfelh?b?l
szakítom ködmönöm,
átlátszó szoknyám a tiszta ég,
fejemen, a Nap , a diadém,
tündérré válva lépdelek
eléd egy ködös reggelen,
ha nincs már múlt, jöv? és jelen,
párkányán a nincstelen végnek
csupasz talpamat elérheted,
s ha lehámoztad rólam minden göncömet,
gyermekkorom, buja szerelmeim,
megtévedt vágyaim, álmaim,
s p?re lelkemet láthatod
ne hidd, hogy én vagyok.
Talán csak talány, sóvár áhítat,
nem igaz, hamis vádirat,
céda, utolsó csaló,
akinek a való nem való,
mert mindig mást akar,
s ami van, attól riad,
négy fal között rab marad,
álmokban létez? fenevad,
azt szeretné, amit nem szabad,
így csak magának, ha ad
gondolatban egy esélyt,
szivárványszín? pántlikát,
bárányfelh?b?l ködmönt
égszín? szoknyát, napot,
a holnapnak nevet…

Mert van úgy, hogy csak álmodni lehet

 

Maka Csilla Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.