Évek voltak, múltak képek, s most megint ugyanott. Halott út, alattunk roskadozott,
zöldre festett kerítés, hol mentem.
Hol mentem és ki szeretett engem?
Arcom sok folt, ahogy rezdül az es?s utca, halvány vonalak, körök, a hajnal beleköp,
egy pocsolya, színkörök, nem jön vissza, nem lesz több.
Megnyugodhatsz, nem vagy örök.
Menekültem, szédültem, a házak összenyomtak… túl sok volt a foltos utca,
kutya piszka, tisztára már úgysem mossa
képzelt racionalizmusom. Elfutottam, nem tudom,
hány nap kellett volna nekünk, ahhoz, hogy ne legyünk…
(És hány nap lett volna éjjeli m?szakban a nappali hibákat javítani?)
Bágyadt lángok fénye bánt most, de nem vonok átlagot.
A sért?dés csak egy lökés, nem emlékeztem, hogy aki
megszelidült, sírni fog.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.16. @ 11:12 :: Horváth Adrienn
