Horváth Adrienn : Szakadt arc

 

 

Évek voltak, múltak képek, s most megint ugyanott. Halott út, alattunk roskadozott,

zöldre festett kerítés, hol mentem.

Hol mentem és ki szeretett engem?

Arcom sok folt, ahogy rezdül az es?s utca, halvány vonalak, körök, a hajnal beleköp,

egy pocsolya, színkörök, nem jön vissza, nem lesz több.

Megnyugodhatsz, nem vagy örök.

Menekültem, szédültem, a házak összenyomtak… túl sok volt a foltos utca, 

kutya piszka, tisztára már úgysem mossa

képzelt racionalizmusom. Elfutottam, nem tudom,

hány nap kellett volna nekünk, ahhoz, hogy ne legyünk…

(És hány nap lett volna éjjeli m?szakban a nappali hibákat javítani?)

Bágyadt lángok fénye bánt most, de nem vonok átlagot.

A sért?dés csak egy lökés, nem emlékeztem, hogy aki

megszelidült, sírni fog.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Adrienn
Szerző Horváth Adrienn 28 Írás
https://adriennhorvath.hu