Blitzer Csaba Szerző
Vezetéknév
Blitzer
Keresztnév
Csaba
7 év Nincs Komment

Gyermek voltam, anyámóvó-féltő karjáncsüngtem, nem engedettrossznak egy csepp helyetsem, és amíg ő élt,éreztem a bőrét,a szíve dobbanását,piros ruháján át.Láttam, s tudva tudtam,hogy amíg velem van…fenét, buta voltam,én semmit sem tudtam,evidensnek hittem,csak mióta itt lennkét lábamon járok,látom a világot,s nem kezébe adoma szedett virágot…Vázát nem ő keres,szívem most oly üres.

8 év 13 komment

 

Valamikor egy körül.

Hamarabb nem.

Csakis akkor lehetett.

Kett?kor a sepr? már
nem volt a helyén,
de nem tették lapátra,
csak vele együtt t?nt el.

Csakis azért.

Mi másért?

 

Egykor történhetett.

Délben még hatalmas
kört írt le a szed?kanál
a fazékban, kéjesen
az oldalához dörgöl?dve,
s megemelt, színültig merített
öblös fejér?l
szabálytalan ritmusban
csurgott le a leves,
s a nem kívánt sárgarépa.

 

Egykor lehetett,
mert el?tte még
szorgosan kanalazták az
„egyétekmegkülönbensütitnemkaptok”
egybefolyó mondattal fejükben
zsongó, udvarra vágyó,
b?rgolyót rugdosó
gyerekek.

 

Egy körül lehetett,
mert édesapjuk
rövid lépésekkel sétált
a spajzba a szódásüvegért,
hogy aztán hosszúlépéssé
hígítsa fel a kitöltött bort.

 

Egykor lehetett,
mert Columbo már
háromnegyedkor kacsingatott
a háziasszony felé
a beszél? képdobozból,
s épp a tetem felett
egy percre elfeledkezett,
mit is keresett,
mikor is a nyáriból
a csörömpölés
új tetthelyre hívta.

 

Egy óra lehetett,
mikor is a tányér,
mit húsz esztendeje
gondosan formáltak,
égettek, festettek,
egyszercsak összetört.

Mit gondosan ?riztek
két évtizedig,
egy vasárnap délutáni
merényl? áldozatává vált.

 

Egykor történhetett,
bár a b?nös nem találtatott,
hisz mindenki alibije
oly ingatagul egyensúlyozott
a délutáni napsütésben,
mint a sárguló falevél
az ablak elé kúszó ágon.

? talán mindent látott,
de görbül? szájszéle
néma maradt.

 

Talán csak a félbemaradt
mosogatástól lucskos
asztalszélen csúszott meg…

 

Talán csak a tapadókorongos
pisztolytöltényért
szaladt vissza az egyik gyermek,
s nyúlt érte kapkodva…

 

Talán csak apjuk lökte meg
az asztalt bortól kábultan,
miközben a demizsonért nyúlt alá…

 

Vagy talán csak a macska
lopódzott be az ajtórésen,
hogy az asztalon hagyott csontot
elcsenhesse…

 

A b?nös már nem lesz meg,
csak egyvalami biztos:
egy óra körül történhetett.

 

8 év 6 komment

…festhetne ennél bizarabbat. Az id?
egy szívbeteg EKG-ja. Hol sebesen pattog,
s az érzelmek skáláját rajzolja villámaival,
máskor kisimul, mint homlokomon a ráncok,
mikor fejedet a vállamra hajtod.

8 év 12 komment

Beosont a reggel.
Aprókat harapott az éj sötétjéb?l,
hason csúszva bújt át
az ajtó alatt,
szemhéjamon sem
kopogott,
nem is tudott volna,
mert ébren talált,
rád gondoltam épp,
ahogyan te is ily
észrevétlenül
besurrantál hozzám.

8 év 7 komment

Óhajtanám, vágynám,
két karomba zárván,
dédelgetném egyre,
múlna kínkeserve,
ha lenne kit.

Törölgetném szemmel,
mit a bolond ember
ronggyal súrolgatna,
s akasztana falra,
ha lenne hol.

Nem feledném többé,
hogy az érzés köddé
nem válik azért, mert
köszöntöm a reggelt,
ha lenne még.

Bújtatnám a napot,
túl fényesen ragyog,
lassan jön az este,
szívem ?t kereste,
ha lenne már.

Elfelejtenélek,
s ha látnálak téged,
elfutnék világgá,
szívem mégis vár rá,
ha lenne m’ért.

De nincs.

8 év 18 komment

Megöl a csend, lassan, mert kínoz,
kikényszeríti féltett titkaim,
vert helyzetb?l vágok vissza
a páston,
halk suttogásommal
aprókat szúrok
a mélysötét csendbe.
Ordítanék, de felesleges,
mérföldes magány
csendje borult reám.
Hangom elhal
centiméterekre t?led,
s ha még egy decibel törne el?,
az is csupán csiklandozná
füleidre tapasztott kézfejedet.

8 év 11 komment

Maradt még siralom
földet seprő tarisznyám
legalsó csücskében,
el nem hangzott panaszok,
melyek nem piszkították
szótölcsérem.
Elárvult gondolatok
új családra leltek,
jajszó és káromlás
olcsó frigyre keltek.
Dobálom elrozsdállt
dics?ségem, sárdagasztotta
érdemérem,
s míg úgy gondolom,
könnyedén elérem
panaszolimpiám
dobogós helyét,
önsajnálatom
már ehhez sem elég.

8 év 8 komment

Óhajtanám, vágynám,
két karomba zárván,
dédelgetném egyre,
múlna kínkeserve,
ha lenne kit.

Törölgetném szemmel,
mit a bolond ember
ronggyal súrolgatna,
s akasztana falra,
ha lenne hol.

Nem feledném többé,
hogy az érzés köddé
nem válik azért, mert
köszöntöm a reggelt,
ha lenne még.

Bújtatnám a napot,
túl fényesen ragyog,
lassan jön az este,
szívem ?t kereste,
ha lenne már.

Elfelejtenélek,
s ha látnálak téged,
elfutnék világgá,
szívem mégis vár rá,
ha lenne m’ért.

De nincs.

8 év Nincs Komment

 

— Carter doktor! Új páciens érkezett.

— Akkor küldje be.

— Nem tudom, még most szedik ki a koporsóból.

— Koporsóból? Nem lehet túl jó b?rben. Mégis mit gondolnak ezek a temetkezési vállalkozók? Ha valaki nem fizeti a cechet, akkor próbáljuk meg mi feltámasztani a holtakat?

— Nem, nem, ez a n? még él, látszik a lehelete az üvegen…

— Üvegen?

— Üvegkoporsóban fekszik. Bizarr eset. Hét hajléktalan gyerek ?rizte az erd?ben, meg egy dilis ürge karneváli cuccban. Úgy látom, már sikerült leszedni a fedelét… mindjárt hozzák.

— Várjon Icuka, maga cukika! Van most bent nyomozó az osztályon? Ki kellene hallgatni ezt az ürgét meg a kölyköket.

— Csak Columbo hadnagy van bent, tudja, az üvegszemm?tétje miatt. De ? most nincs olyan állapotban…

— Hogyhogy?

— Történt egy kis m?hiba, sajnos az ép szeme helyére tették be a másik üvegszemet is. De egyébként sem mozdulnak mell?le, az egyik egyfolytában okoskodott, mikor az üveget vágták le a koporsóról. Tudornak hívják, túlzottan is okosnak tartja magát.

— Jól van, akkor küldje be ?ket is.

 

— Hm, a pulzusa elég gyenge, az arcszíne meg mintha már egy hete halott lenne. Ti jól vagytok, gyerekek?

— Kikérem magamnak, nem vagyunk mi gyerekek, sem hajléktalanok! Törpék vagyunk és most jöttünk a bányából!

— Nyugi, Morgó, láthatod, hogy ez egy zöldfül?. Elnézést, nincs esetleg másik orvos az osztályon?

— De, a másik vizsgálóban Ross doktor.

— Nem, nem, nekünk jó orvos kell, folytassa csak tovább. Nézze meg, nincs-e mérgezett fés? a hajában…

— Te vagy Tudor, igaz? Szóval már máskor is megpróbálták megölni… Arra nem gondoltatok, hogy esetleg étel vagy ital által mérgezték meg? N?vérke, gyorsan ultrahangot és röntgent kérek! Azt a piros sipkás gyereket meg nézessék meg, mert mióta bejöttek, egyfolytában csak prüszköl.

— Meg kell csókolnom! A szerelmes csókomtól azonnal meggyógyul, és végre összeházasodhatunk.

— A törpével?

— Nem, Hófehérkével! ? a jegyesem. Én a sz?ke herceg vagyok.

— Akkor magáé lehet az a fehér gebe a parkolóban… Most szóltak a biztonságiak, hogy oda rondított, de mivel nincs rendszám, nem tudták a tulajt értesíteni. Addig legalább elfoglalja magát, míg én a Piroskáját ébresztgetem…

— Hófehérkét!

— Piros, fehér, egyre megy. Valaki adjon már legalább egy zsebkend?t Hapci barátunknak. Hé, maga! Nincs alvás a vizsgálóban!

— Szundi, ébredj!

— Micsoda hét! Tegnap hét vezér állított be, akik valami Bereckei vágót meg magyarokat kerestek… De szerencsére ?k hamarabb kereket oldottak, mert megsért?dtek, amikor a bemutatkozásuk alatt Icuka röhög? görcsöt kapott.

— Na nézzük csak… á, megvan a probléma, egy alma a b?nös, megakadt a torkán. Fel kell nyitnunk. El?ször is megtisztítjuk a sebet. Icuka, alkoholt! Hm, van egy ötletem! Ha tegnap nekem levitte azt a csontot, ami megakadt… Na végre, édesem, üdv az él?k táborában. Na, erre az üvegre már nem lesz szükségem. Hahó, vigyorgó ott a végén! Itt van, húzd csak meg, látom, hogy van már benned pár pohárral. Te ott, gyere csak ide! Milyen kapcsolatban álltok a hölggyel? Na, mi az, megkukultál?

— Majd én elmondom, doktor úr! A törpék és én élettársi viszonyban vagyunk. Ó, doktor úr, maga milyen jókép?! Teljesen megszédített!

— Meg kell csókolnom, és attól teljesen magához tér!

— Valaki l?je már le a smárolós fickót! Figyeljen csak? Ross doktornál van egy hölgy, akinek az ujját megszúrta egy rokka. Menjen át, hátha nála nagyobb szerencséje lesz!

— Rózsika??? Megyek már, egyetlenem…

 

9 év 11 komment

A sötétség útra kélt,
pincébe nézett be
de elzavarták.
Hol az árván maradt
gyertya már csak aprókat
harapdál, s nyögve nyeli
a töménységet,
ott már halálos gyomorrontás
minden egyes falat,
mert nemcsak az éhség
végezhet az emberrel.

Ajtó csapódik,
megremeg az eresz,
a mesterséges összetétel
átengedi a fájdalmas
köt?dés könnycseppjét.

Szobába lép az este,
olvasólámpa próbálja
szorgosan elhessegetni,
imitálni öreganyja
ablakon átsz?r?d?
mosolyát, de csak
hosszú ásítássá nyúlik
szája a könyv lapjain.

Ablak alatt tücsök ciripel,
üres sztrádán száguldoznak
spontán szonátái,
nem harsogják túl
biciklin repeszt?
gyermeki kacajok,
szerelmes párok
búgó motoron,
sem kiránduló
busznyi id?s nótafák.
Csak a fáradt lelkek
csendes horkolása
nyomja a basszust
a heged?szóló alá.

Blitzer Csaba Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.