Mintha a semmirekellő gondolataimat tűzőgéppel erősítenék az agyamhoz reggelente. Még a papucsnak sem köszön lábfejem, amikor meghallom a kattanást. Más azt mondaná, hogy csak az ágy recseg, vagy a parketta nyújtózkodásáról árulkodik a zaj. Ha bolondnak gondolnak, engem cseppet sem zavar, mert, amikor a pszichiátria rácsozott ablaka előtt ledekkeltem egy túlsodrott cigit, bölcsnek éreztem az ablakban könyöklő elméjében gyengét. Kacagva rám öltötte nyelvét, és olyan boldognak tűnt, amilyennek régen láttam embert. Átgondoltam azt a nézőpontos rendszert, ahol csak a rács rögzített, de annak két oldalán mindenki szabad… Aztán a városi forgatagban elfigyelgettem a nyitott zártosztályokat.
– Te bolond vagy. Be vagy zárva. Még az ablak is rácsos.
– Innen úgy tűnik, hogy te vagy bolond. Be vagy zárva.
Még az ablak is rácsos.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.30. @ 07:12 :: Kőmüves Klára
