Nap: 2011.10.20.

      A völgyek tüd?mbeillatuk itatták,nevemb?l itt hagyok,s kövek cip?m patkolják.Hegy van és dombvidék,szép szál fasorok,szívemben zöld illat,kékl? víz csobog…Nem volt h?s apám,de meze ma öltönyöm,az érzelmek vonalát,ígérem, meg?rzöm!Köddel és viharral,kulaccsal, kalappalnézzük a végtelent,mit kezdjünk magukkal,séta a réteken…Jobbomon hús [… Tovább]

  A rakodópart alsó kövénél van lejjebb; mindazt, mit idedobtak, löktek, lőttek – úszik el, s ráfogjuk a történelemre; pedig én leszarom a történelmet – és ez kölcsönös; fürösztenem kéne arcomat, jó volna tiszta víz, de mi lesz a mocsokkal(?). [… Tovább]

    Ajkadról olvasom kedves a szavakat, mintha követnék röptében madarat, szárnyalásának ívét két szem alatt.   Csöndhullám sodorja el dalom, nem lelem a szavakat, hogy el- mondjam, mi vagy nekem. Oldd meg szótlanságom: maradj mindig velem!  

*   Pszt, halkan, csendesen, csupasz hús vagyok, csontra nyúzott, tékozló, csóváló farok.   (remegő kéregbe szorult teríték, nyál, nedv, ondó, vér, veríték)   Lent indultam útnak, hol rád tapadt a por, kinyaltam álmaid, bűnöd annyiszor.   (égnek álló irányjelzőm [… Tovább]

  a palack törik szilánkosra mikor szemem füst szárítja vörösre mikor a szívem is beledagad a táncos cipőmbe csak nézz nézz rám gyere gyere velem      

      Ha a múlt forgó dala szívemre nem szór krizantémot.szél nyergében lovaglok,perg? perceimmel tovább vágtatok. Kicsi lelkem lepkékkel…dübörg? szívem ?rségén törnek át,hova múltunk ástam, s e reggelen, a hiány, mint kés, kibontja levelem pár sorát. Szemeim zápora,mint katonaruhán [… Tovább]

    Sárga levelek között hintázik egy sugár. Kandikál apró résen, kezemre ül le éppen. Nézem, ahogy remeg, pulzál, a szívemmel egy táncot jár. Nem is köszön, tovalibben, egymáshoz már közünk sincsen. Dió koppan, reccsen az ág, ölelgetik egymást a fák. [… Tovább]

Fotó: Fotóház – tudeszki       Tudod, más helyett szeretlek, mégis elfogadsz. Tudom, más helyett szeretsz, de mégsem bántalak.   Tudjuk, óvni kell a másokét, s ha úgy érezzük – jól vigyázunk; közel a miénk.         [… Tovább]

Mikor a semmi semminek se látszik, mikor a hiány hiánya hiányzik, mikor hívatlan nyit ajtót a másik, mikor a sarud talpig bőrig vásik, mikor a neved pár betű jelenti, mikor előre is tudsz visszamenni, mikor a nappal ágyat bont az [… Tovább]

2012-ben megtörténik?                    Tisztánlátó           Edgar Cayce* emlékére     Tengernek mélyéb?l Atlantisz tör fel, kel? nap országa hullámokba vész, nincs kobzos, virágdalt regél? zenész, vizeknek hada vérsziklákat tördel.   Másfél év múlva kitört mutatója földrehull, ember elhiszed, [… Tovább]

    Ül a padon az úr. Nagyon messzire néz: múltjába vész.   Arcán érzet id?tlenül, szép történet lehet… derül…   Ám egyszer csak értetlenül, és zavartan tekint körül…   Jó oka van, hogy ezt tegye: fején koppant egy gesztenye. [… Tovább]

Őzekkel álmodik anyám. Három őzet lát a kertben megjelenni. Az első oldalán golyó ütötte seb, vért legel a fűre. A reggelt sem éri meg. A második térdel- lábát törte, pálcákon a papír ilyen reszketeg és gyönge. A harmadik őz vemhes. [… Tovább]