Marthi Anna : Gyakorlatilag

 

E mai köd párakabát.

Zsebében kutatok,

hátha megtalálom

őszem csendes-bús mosolyát.

 

Reggel. Teám is páragőzös.

Fújtatva indul – Itt Elmerengek

állomása – felszállás, leszállás.

 

Köd bent és köd kint,

bennem a szerelem köhint,

lázas álmú nagykabátom

magamra veszem.

 

Vonatom hegyekbe ér,

feltámadt gondolatok utaznak.

Kidobálnám, s szemezést

követve, űrfedezékkel tűnnek.

 

Nincs mit megteremteni,

Az értelem szája hangtalan,

üvölt a csend, de daltalan,

magányod körbeveszem.

 

Tanulj velem élni másként.

Tanít ősi pergamen ajándék.

Gnóm vagyok, és a törpe intett.

Óriás ok: Csillag lehetünk

idebent, mielőtt eszed veszted.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak