Nap: 2011.10.02.

  Elvehetnétek, de most zsebembe csúszott, és melengetem, dédelget, elkápráztat, vagy csak leül lábamhoz és mesélni kezd, hordja arcom kezét, bőröm is felfedezőútra tévedt ösztönét, elméje mély bolyhos mohákkal bélelt kút, ott hordom, ahol bennem is nő a képzelet, melléfektetem [… Tovább]

  Egésznap csak mocskolódtam, Már egy hete ezt teszem, Porban, hegyen, oszlopok közt, Kint a napot szenvedem.   Darazsakkal, muslicákkal, Ragadok a zsákokba, Er?m véges, nem engedek, Darálok a kádakba.   Csepp után csepp, érik egybe, Gyötröm, ütöm, élj sz?l?! [… Tovább]

  Alvást csókolok rád – sokat. Feszes, csillagmintás takaró volt az ég. Már repedezik a sötét, kilóg a hold. Tested nézem: kucorodik, lekonyul, ó, ha őrizhetném csendéletét. Míg töretlen arcomon bánatod – mint kislámpást – szeretném lekapcsolni.

is van egy házam. Toronyban lakva, most vizet locsol rám a szél, a csillagokat szekérrúdá f?zték, és többen égnek, talán meg is számolom. Egy, kett?…varázs éjbe szekerezek, gurul a megálmodni kész való. Be kedves az est, most visszanézett, szeme mint [… Tovább]

(kacsafarkú szender – ha szárnyal – kedvenc; különben meg seszín? lepke)   Kék virágaim fölött kolibrik, ?sz felé vendégem?l egy pár, Könnyen állnak fönn a leveg?ben, Hosszú nyelvükkel színak nektárt – És máris halhatatlan rebbenés: Itt egy új virág, akár [… Tovább]

  Elsuttogott szavak üvöltenekkupolás termem csupaszfalai között, tekintetemfreskót rajzola steril mennyezetre.A falnak sincs füle,visszapattannaka fogaim közt ?röltimaszemek. Hova legyek?Felrajzolnám magam az égre,de még akkor sem venne észresenki sem, mert leszegett fejjelbandukol az úton minden ember,s ha a földön lent hangya [… Tovább]

  Polcomon papírötszázasok, néhány emlék… Nincsenek neszek, disszonánsok. Az ?sz bennem csak csigolyákat csörget, engem a szeptember szikárra vásott.   Felespohárba zárva a nyár heve. Talán – máshol… Didergek, hideg az itt. Robbanást akartam – hallani hangod. Nem voltál szikra, [… Tovább]

  Kalászok közt pipacs piroslik, kalászokban megbújik a mag. Szuszogásod szelíd, vértem azért nehéz, hogy megóvjalak. Az aratók hite az enyém, de a gond éjjel vadászni jár. Vértem nehéz, hogy óvjalak, ha véletlen mégis megtalál.  

zizzen? álmokat hiába vadászunk, a hold piszkos füstön át bámul ránk, a színarany méz cseppje ragaccsá vált az asztalon, eltört a vizespohár mert falhoz vágta a düh mikor magunkra zártuk a magányt négy fal között hideg szobánkban, mert szerelmeink combjukat [… Tovább]

nem tudtam még mikor csak álmodtam rólad hogy ennyire szolgáddá teszel engem ki mindig tiltakozik minden szolgaság ellen nem tudtam még csak azt nem fogsz hasonlítani senkire   azóta ismerem magam mozdulataidban szemed villanásában szavaid rendjében   nem tudtam hogy [… Tovább]

Fotó: susan38a-Fotóház * Puccini http://youtu.be/UWCnv3vE5N8     Az utca éled, mintha nem is félne az elmúlástól – hozzá mikor tér be -, pedig szőkül a nap, ronggyá hasad már a fénye, halkul a dal, egyre messzebb ring zenéje.   Minden [… Tovább]

Fotó: susan38a-Fotóház Puccini http://youtu.be/UWCnv3vE5N8   Az utca éled, mintha nem is félneaz elmúlástól, – hozzá mikor tér be -,pedig sz?kül a nap, ronggyá hasad már a fénye,halkul a dal, egyre messzebb ring zenéje. Minden arcnak nyílik valahol egy ablakjó-reggeltre, végül [… Tovább]

  A világ háta mögé tol, az élet ízetlen, a beszívott lélegzet,  sz?kül? tüd?mbe hatol. Komor idegenek taszítanak, lökdösnek,  testem egyensúlyt vesztve inog,   csak arcodat ismerem,  a tömegben egyedül vagyok.  Kihalt utcákon,  közönyös szemekben is  téged kereslek, hogy megtalálj jelz?t?zként izzó szavakat [… Tovább]