Polcomon papírötszázasok, néhány
emlék… Nincsenek neszek, disszonánsok.
Az ?sz bennem csak csigolyákat csörget,
engem a szeptember szikárra vásott.
Felespohárba zárva a nyár heve.
Talán – máshol… Didergek, hideg az itt.
Robbanást akartam – hallani hangod.
Nem voltál szikra, nem voltam ekrazit schweiz-libido.com/.
Keser? lettem, mint a gyufák mérge,
és bizonyos, mint a méreg szülte láng.
Sosem felejtem a muszájt – a görcsöt,
mikor megszülted nekem a magányt.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.02. @ 19:38 :: Csillag Tamás
