Nap: 2011.10.01.

  Ha mindketten sejtenénk, ami a másik fejében… És mesébe illő csavaros ésszel, kezdenénk lerázni egymás őrületéről a félszet!   Végül az az egy – ki bennünk Krisztus – csendestársként ezer Júdással, egymásba réved. A tömeg odavan.   Mondhatnánk azt, [… Tovább]

fotó: saját     Csillogó szemmel nézel rám, mikor megölelni lehajolok hozzád. A futó idő kicsivé tett. Ölelő karjaim között érzem kislányosra fogyott tested.    Simogató kezed beszél.   Érzelgős szavad sosem volt, nem szeretted. Ragaszkodásod szemeden, s mosolyodon látom. [… Tovább]

Tündértó-parti álmok varázsa gyúl     Tündértó-parti álmok varázsa gyúl. Szívem telve ábrándokkal. Ködfátyolban ringó percnyi élet – kezdete vagy vége, ami visszanyúl?   Végtelenbe hajló imasz?nyegen vérehulló áldás titka… Lélektemplom romja mozdulatlan id?síkon kúszó, álmodó jelen.   K?be vésett [… Tovább]

Szidják, utálják, ismerik…       Volt egyszer egy falu, Taksony, n?k mérget adtak, hogy hasson. Haltak a legények, oda a reménynek, nem maradt férfi, csak asszony.   Rámnézett egy lány, de randa, azt szólta, úgy hívják, Vanda. Roma, ? [… Tovább]

Szürke, meleg köd. Már nem is bánt, a kis labilis nyugalmat talált egy hétköznap peremén. Nem vágta fel ereit. Magára lesett a górcs? alatt, minden szemszög keresett fájdalommentes kiutakat.   Bizalmat, szeretet lépteket. Ízlelte e szavakat, milyen lehet.  A kiölt, [… Tovább]

  …ne sírj!Sakálok örömeminden egyeskönnycsepped,ne itasd ?ket,hadd szomjazzanak csak.Saját éhségedcsillapítanádinkább.Itt vagyok,tépj húsomba,vagy csak engedd,hogy arcodatsimogatva etesselek.

  A kis konyha az otthon. Anya bablevese az asztalon h?l, moss kezet! – lágy hangon korhol, aztán fájós derekát simítva lassan leül.   A lépcs?házat már felsöpörte, a kuka még tele hassal vár, ifjú arcáról a mosolyt törölte, a [… Tovább]

Gondolatok az időről…   Évek lépte előre, vissza soha… azt az utat feledés takarja. Rozsdásodik a levél, lassan, zizegve üzen.   Hűs hajnal ébred. Kávét magamnak töltök, ragyogása aranybarna. Szemem megpihen egy árva kanálon, félre teszem, hátha, mégis…   Nézem [… Tovább]

  És ha mégis úgy érzed, elásnádinkább botladozó, régi versedet,a fehér kéz téged is bezárt mármellé, ahonnan kijönni nem lehet,el?hozzák az esti teánálszáraz sütemények el?tt a neved,csészékkel zörög a jól bevált “kárérte, nagy kár, hogy tovább nem élhetett”.És fejfád, a [… Tovább]

  zokogsz – nézlek: úgy megbabonázott szobor a könnyű részvét fái szemlesütve fordítják el arcuk

*   Akkor tényleg elbúcsúzni mentem oda azután mégis szótlanul néztem lábam előtt a keskeny utat (arcodat is néha lopva) és ahogy léptünk lassan egymás mellett kezem ütemet tévesztett kezed közelében csak hogy közelebb legyen ha úgy adódna ahogy csak [… Tovább]

Egri napfelkelte (saját fotó)   Valahová mindig rohannék, utaznék, amerre egyenlően oszlik fény és árnyék,   a napkelték bíbora idővel megfakul, s a dolgok szokott rendje lesz majd újra az úr,   s mire föleszmélek,  sötétben vagyok, pedig csomagolok,   [… Tovább]

a napfelkeltét várjuk dimenziónkba míg a napfelkeltét várjuk felh?kbe rendez?dik a pénz és alig tízmillió felesleges ember forgolódik odakint hideg van hajnal az ablak amelyen át  a képzelet a nappal sivárságát kerülgeti de délben még felmelegít valami ismeretlen er? amely [… Tovább]