Maretics Erika : Anya álma

 

A kis konyha az otthon.

Anya bablevese az asztalon h?l,

moss kezet!

– lágy hangon korhol,

aztán fájós derekát simítva

lassan leül.

 

A lépcs?házat már felsöpörte,

a kuka még tele hassal vár,

ifjú arcáról a mosolyt törölte,

a nincs és a soha már.

 

Egy lakó szánakozva magához int,

 a gangon ülve

cukros kenyerem majszolom,

itt egy alig használt kabát, mondja,

a tiéd elég kimustrált, angyalom.

 

Mosolya fakó és hazug.

 A szemébe nézek,

még nem láttam ilyen butát,

hogyan mondjam el neki,

mi nem hordjuk soha

más levetett holmiját.

 

Az én anyám nekem,

 operákról mesél,

 vasárnap is munkába megy,

mert ?szintén remél,

hogy bel?lem híres énekes lesz,

ez legnagyobb álma,

hát hogyan férne meg rajtam

más kin?tt kabátja?

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.