Nap: 2011.10.14.

Vers

Koronázdi

2011.10.14. Serfőző Attila 7

   Kis fehér egyenes láng hajít, vet át,  hogy   ”vizezett” körbekiabált  Legyen(!) /akár  egyetlen egyem/ …noha fény ül még meghitt homlokán, e  lomha köd tovább osont, duzzadt – hempergett a taposott úton. Termettek egyéb dudvák, s olykor valódi remekek, hűs [… Tovább]

Vers

Szeretkezés?

2011.10.14. Petz György 11

  A nőknek jobban megy, ki nő az mélyebb ember, gyönyörből több is illeti, mint partnerét, ki tíz felé is futna – ennyiért. Tirésziász Zeusznak így adott szemevilágát vesztő igazat, s hiába Héra vad dühe, a belső látás lett a [… Tovább]

Vers

Azt hiszem

2011.10.14. Marthi Anna 0

Képzeletem már nem jön velem, oda. Sok szomorú óra vár. Sápadttá, sovánnyá nevel. Összegy?jtögetem levelenként a csendet, ?szi kosárravalóm, hervadt fodrú felsírt, kisírt valóm. Zordabb ne légy, adj pihenést. Piheg? lélek?r a jó is. Megfontolom, mi nem volt, de éltem. [… Tovább]

Vers

Ráköltő

2011.10.14. Böröczki Mihály - Mityka 6

  Szaporodunk, mint erdőben a fák, a Földet szívjuk haldokló tüdőből, úgy fojtogatjuk, mint testet a rák, és fenékig merítünk az Időből.   Itt minden sejtre terem milliárd, az iramtól az élő visszahőköl, az önpusztítás úgy öl, mint a bárd, [… Tovább]

Adoma

Fontoló

2011.10.14. Marthi Anna 5

Mint h?s, záporíz? bánatot, hajlított korláton nyugvó kezembe köhögöm tehetségtelen az alázatot. Lépcs?feljárók zakatoló szívén ül a kövezet, én csak kapaszkodom. Levetk?zik az est, rozzant testét a semmi takarja már. Hol nemrég homály, most a lelkiismeret szaval. Ódon házfalak repedéseinek [… Tovább]

Vers

Sóhajszél

2011.10.14. Seres László 26

  Nevet a szemed ha kinyitod ha becsukod isteni szépség örök ragyogás ez ajkad íve megtört sziklatűz vakító hullámverés ahogy sírásra görbül a szád bíborvörös partjain átcsap vallatóra fogja a lehetetlent vagy hallgat mint a sír apró titokgyöngyökként fodrozódva s [… Tovább]

Vers

Isten adja

2011.10.14. Dezső Márton 3

Isten adja, hogy ne szülessenember, aki engem megért,ha mégis megszületne,soha ne tudják a nevét.Isten vegye, vegye t?lenyughatatlan szemét,üsse rá egy kockak?re,legyen vörös, ami fehér.Nyelvét, fogát szakítsa ki,a város mocska közé vesse,soha ne mondhassa el, amitlátni se szeretne.Csak a szívet tartsa benne,homlokán [… Tovább]

Vers

Nem vacak vacok

2011.10.14. Kőmüves Klára 25

Fotó: Fotóház – calzedonia     A kelleténél olykor jóval több vagyok – tudom -, habár nem érti senki céljaim. A lényeg az, hogy lassan itt a tél, olyankor rendszerint lenémítom magam. A flörtök mindig színesek,  tavasztól-őszig létezők, aztán a [… Tovább]

Kisregény

Légzuhatagban 5. A befejezetlen napló

2011.10.14. Vandra Attila 17

A gyilkossággal vádolt Xántus Áron még ügyvédjével se hajlandó szóba állni. Hivatalból kirendelt véd?je kezd?, de lelkes. Kétségbeesetten enyhít? körülményeket a fiú múltjában és jellemében, de egyre több rejtéllyel találkozik…          Faarccal t?rte, hogy a rend?rök megbilincselve [… Tovább]

Egyéb

Homok álom

2011.10.14. Mudra Csaba 11

        Építeni szeretek … Homokból tornyot, szent fedelet. Babilont, egy fekv? amforát, piramist, vagy csak egy enyhe lankát. Feküdni langyos szemeken, t?n?dni, ahogy ujjaimmal rajzolok furcsa köröket, ismeretlen jeleket. Nem bánom, ha jön a szél, vagy csendes [… Tovább]

Vers

gépid?

2011.10.14. Szendrői Csaba 2

– gépid? már most améla bús rög hasadki sem tér az inga úgy mutat rám a mutatóés fojt az óra szíjja már most elmúltmintha nem is lett volnamintha minden minta lennesablon sorsok úgy szaladnakegy öreg gyártó gépezetbe    

Vers

A szemed

2011.10.14. Maretics Erika 14

Szemedbe nézve látom igazán mi voltam, csillogó rendbe fésülöm kuszán-kopott múltam.    Sz?nyeg alá sepregetek, makulátlan életemen túl csorduló gondszemetet.   Gy?rötten is otthonosan rám simuló kabátom zsebébe rejtem magányom,  százéves szekrény mélyére szám?zöm.    Bezárom gondosan, de a kulcs áruló [… Tovább]