Rosmann László : Limerick szilánkok

Szidják, utálják, ismerik…

 

 

 

Volt egyszer egy falu, Taksony,

n?k mérget adtak, hogy hasson.

Haltak a legények,

oda a reménynek,

nem maradt férfi, csak asszony.

 

Rámnézett egy lány, de randa,

azt szólta, úgy hívják, Vanda.

Roma, ? így mondja,

bandzsa a bolondja,

vigye el inkább a vajda.

 

El?ttem kinyílt egy ajtó,

megláttam ott a borsajtó,

ittam is eleget,

híg mustot, meleget,

jó ez a lé, csak szalajtó.

 

Gondol egyet három mackó,

kocsiba ül, nem kell kuckó.

Ütköznek traktorral,

velociraptorral,

igenám, de nincsen casco!

 

Szidják, utálják, ismerik,

mondják fene a mindenit.

Versel? kabátom,

rímhányó lapátom,

jó lenne már egy limerick!

 

Volt egyszer egy falu, Béndek,

nem volt ott más nap, csak péntek.

Hétf?, kedd, vasárnap,

kell bíz’ a szamárnak,

csütörtök utánit kértek.

 

Élt itt egy ember, a Béla,

hangtalan tátogott, néma.

Felszállt a hatosra,

lábára tapostak,

ordított, nincsen probléma.

 

Kértem egy szendvicset Gy?rben,

légy úszott sörömben körbe,

elejtem a zsemlét,

köpöm a legyecskét,

örömmel kiszállt bel?lem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.