Marthi Anna : Preparátum

Szürke, meleg köd.

Már nem is bánt, a kis labilis

nyugalmat talált egy hétköznap

peremén.

Nem vágta fel ereit.

Magára lesett a górcs? alatt,

minden szemszög keresett

fájdalommentes kiutakat.

 

Bizalmat, szeretet lépteket.

Ízlelte e szavakat, milyen lehet. 

A kiölt, meggyilkolt ki volt? 

Félelmével szakított,

stabil kép a múlt.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak