Marthi Anna : Illúzió kett?

Ez, ugye, “hát”tal állva készül el – most –
…a Nappal;

már letörölték a palatábláról nevem;
mehetek illúziókat tépni, s ha nehéz,
jöhet még keservesebb, nekiülök,
eltépkedem mit már cipelni nem ildomos,
rágondolni sem?… Csak tépkedés közben,
látom amint fonnyadó kezeim közt
búsan ül, magába roskad egy papírdarab,
lehajtom szamárfülét sok versnek, erre
sincs szükség már?  Lopva még eszembe
jut mi volt, mi még tüzét…á, kapar a torkom,
nem kívánok magamtól búcsúzni, csak
fehér ház el?tt padon ülve semmibe látni,
fecskefarkú sorbanállás leszek, 
eszembe vések újfent ezt-azt,
befejezetelennek hisszük mi nem kezd?dik el
másban, milyen humoros: a világ nincs! HÁT.
Baj, mégis eljött a változás…

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak