Gondolatok az időről…
Évek lépte előre, vissza soha…
azt az utat feledés takarja.
Rozsdásodik a levél,
lassan, zizegve üzen.
Hűs hajnal ébred.
Kávét magamnak töltök,
ragyogása aranybarna.
Szemem megpihen
egy árva kanálon,
félre teszem, hátha, mégis…
Nézem az órát, a régi időn áll,
tudom nem jön vissza soha már.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.01. @ 09:59 :: Sonkoly Éva