Rózsa Ibolya : Lapát

Egy kis galiba a családban…*

 

— Ez az utolsó szelet kenyerünk.

— Ez.

— Menj el kérlek a boltba, hozz egy cipót!

— Elfogyott a pénzünk.

— Ennyi nem lesz elég a gyereknek sem vacsorára. Éhes marad.

— Nem marad. Ha van elég liszt, sütök kenyeret a dagasztógéppel.

— Igazad van, el is felejtettem, hogy van nekünk..

— Remélem, maradt még élesztő… nézzük csak… Szerencsénk van! Készítem azonnal: víz a tégelybe, só, étolaj megteszi a serpenyőből, liszt, cukor, élesztő.

— Gyors vagy drága, hamar beindítottad a gépet. Szeretlek.

— Én is szeretlek.

— Mesélek a képeskönyvből Marcinak, amíg készül a kenyérke, gyere, ülj mellénk!

— Szívesen, ölbe is veszlek mindkettőtöket!

— Nézd, Marci elaludt a mesén! Milyen szép gyermek…

— Olyan, mint te, drága kis tündérem, bújj mellém, amíg sül a kenyér…

— Nem érzem az illatát…

— Én viszont érzem a tiédet, jó, amikor így ölelsz, finom a csókod…

— Sípol a masina!

— Menj csak, vedd ki hűlni a friss péksüteményt!

— Rettenetes baj van! A kenyér…

— Ez nem kenyér…

— Ezt mondom! Lapos massza… Elromlott a készülék, pedig csak fél éve vettük, még garanciás, de a nagyobb baj, hogy nem lesz vacsoránk.

— Oda a liszt is, kárba veszett…

— Ki-hü-ta-ha-ka-hüpp-rííí-tom a gé-héé-pet…

— Ne sírj kedveském, Marci nem marad éhen, tudod, hagytunk egy szeletet. Mi meg…

— Gya-ha-lááá-zatos ééé-let!

— Ne bosszankodj, holnap kapok fizetést, nyugodj meg, drága feleségem!

— Óóó…  hogy a holló vájná ki a szemem, hogy a kezem száradna el, hogy égnék el elevenen…

— Csitulj asszony, ez nem a világvége!

— Dehogyisnem! Nézd csak drágám, nézd, itt a polcon! Itt felejtettem… Nem tettem a tégelybe a keverőlapátkát! Ezért nem tudta összekeverni a tésztát! Semmi baja a gépnek, az én figyelmetlenségem, ó jaj, de ostoba liba a te szerelmetes feleséged!

— Ezen már ne gyötrődj, ne kínozd magad! Süthetsz még pár szem krumplit, és maradt még alma is, szeretlek, nincs semmi baj.

— Igazad van. A baj az lenne, ha nem szeretnél…

— Gyere, lecsókolom a könnyeidet. Holnap én sütök kenyeret. A lapátot azért nem feledem…

 

(A fotót a “Mindmegette” oldalról másoltam át)

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.02. @ 08:09 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/