Rád dobom hajítom a múltat – most vagy dobod, vagy hajítod — felesleges mindkett?t használni — szétszedtem már ezerszer romlott játékomat mit tehetek elveszett szerelmünk nyomába nem érhetek ujjam begyén mindig is érzem szádnak ívét – ha mindig is, akkor [… Tovább]
Mi történt ki tudja csöppnyi csend vagy végtelen hallgatás a gondolatban sincs már kegyelem ?szöm vibráló színei ejtenek rabul hintázik a szél frissen hullt levél billeg kezemen rajta semmi jel csupán fénye cakkos széle és selymes illata üzen közeledsz [… Tovább]
Fázom fogamhoz koccan még néha a napsugár hitetve hirdeti még itt van itt van még a kései kényeztető nyár meleget kívánok kabátra kabátot didergő ablakom hol van már pompázó virágod szirmait a szélbe mért [… Tovább]
Már megint megint feketék az esték álmatlan verg?désben szemem szemedet keresné valahol – tudom – valahol távol — az els? részben még csak-csak — de itt már nem érzem fontosnak a szóismétlést ( valahol ) — így elég lenne a [… Tovább]
Olyan kés? ez az este árnyát a fény rám se vesse szavakért kutatok kábán merengve mert oly hosszúnak t?nik már az este az alkony is ahogy a két ladik egymástól távol kiúszik a végtelenbe a fakuló sugárból s karom [… Tovább]
Azt játszanám, hogy köröttem selymes fény? rét van,s a rétnek közepébenrojtos szél? pléd vansimára húzva feszesen terítve talpamat ráteszema vízt?l nedves f?re. Kacér f?szál karcolja a hátam parányi bogár fut végig rajtam bátranrám hullik néhány kék, s fehér szirommíg az [… Tovább]
Magamnak akarlak te fényes reggel t?znek illatával pattogó meleggel párától maszatos tél végi ablakom hol a fény tört ragyogással csöndesen átoson megáll a régi kopottas tálcán kuglóf süt?n csöröge illatos cukor s fahéj morzsás tegnapi asztalon ismeretlen tangó csilingel? hangok [… Tovább]
Bocsáss meg, a napokban nem jártam erre. Az utolsó két sornyi mekegés, ami miatt fennakadt a rostán, ha jól megnézed, mit írtam, látod, hogy azt: JÓ helyen töröd a verset, nincs a szabadverssel semmi baj. Kedves Szerkeszt?! [… Tovább]
korán volt még álmok maszatolódtak szét arcomon fagyos kavicsokat ölelt körül a megdermedt tócsa – hártyavékony a jég – s a reggeli tompa létben egyetlen vigaszom az úton a kék vitorlát feszít? hatalmas ég korán volt még a fák göcsörtös [… Tovább]
Ó Te ostoba drága emberszemedben ott lapul az ?szarany mézes barnuló dióvalegy pillantássalmindent megel?zeltöröl múltathazudott jelenttükrében látoma véges végtelent kis hitedet csak kuporgatodsz?kre sz?röd fényedetpalástod szürke álcaremélem magadra találsz ma– vagy találtál tegnap –az id? már nem segít neked érsz [… Tovább]
