Olyan kés? ez az este
árnyát a fény rám se vesse
szavakért kutatok
kábán merengve
mert oly hosszúnak
t?nik már az este
az alkony is
ahogy a két ladik
egymástól távol
kiúszik a végtelenbe
a fakuló sugárból
s karom
ha még úgy akarom sem
tarthat vissza
elnyújtott tétova mozdulattal
húz a magány
a fáradt szomorúság
s?r?söd? iszaptengerébe
figyelj rám
ha nem is hallod meg
zokogásom figyelj
mert némán is
csak neked suttogom
félek a magányos esték
gyilkos perceit?l
egyre szorosabban
ölel körül a bánat
és nincs er?m
hogy érted s értem
közös holnapért kiáltsak.
——————————————————
Olyan kés? ez az este
árnyát a fény rám se vesse
szavakért kutatok
kábán merengve
mert oly hosszúnak
t?nik már az este
— sok ez az este így egyszerre, egy versszakon belül — és ha hangosan elolvasod ezt az els? versszakot, ezzel a sok e-vel inkább csak játék ( a szavakkal, hangokkal ), de a vers azért ennél komolyabb. Mivel szabad vers ezt a „rím” kötöttséget ne akard.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.02. @ 06:11 :: Kósa Márta
