Nap: 2011.04.17.

Vers

Érints meg!

2011.04.17. M.Simon Katalin 3

Szeretettel nem látó barátainknak           Színek, színek, Bölcsőnk mélyén Körülvesznek, Fényből fésült szivárvánnyal Riadt lelkünk átölelik, Gyógyírt hoznak kínjainkra, Bekerítnek átkot oldva, Igézettel láncra vernek, Sírunkba is elkísérnek.   Színek, színek, Honnan jönnek, Hogyha sötétségben élek [… Tovább]

Vers

Erzsike, a szilvafa

2011.04.17. Csillag Endre 10

“S édesen, hamvasan hull le a szilva.”   Erzsike húsz telet élt meg a kertben, Szorgalom asszonya, hajdani fácska, Tisztes e név s ez az élet, amelyben Ízletes gyermekid szülted világra.   Méhrajok várnak az ünnepi nászra, Duzzad-e rügy-fiad ághegyen [… Tovább]

Vers

Állókép

2011.04.17. Marthi Anna 10

    Ahol vízre száll, s mint szakadt neccharisnya simul a hold, eltűnődöm – mi az ami áll, és mi az ami halad -, állott víz, forralt víz, belemerülés,   mit pohárba gyűjtöttem neked; nyakadba veszed az úttal talpamat, részletek [… Tovább]

Vers

Évgy?r?in át

2011.04.17. Mudra Csaba 7

  Vak voltam, megtettem, magasságát vágynak éreztem, de ? kérte, ne tegyem, ne kapaszkodjak fel hozzá, ne öleljem. Éveinek gy?r?in át, termete csúcsán az elborult eget láttam. Az égen fekete vihar készült, bennem vegyült a hangtalan moraj, feltéptem kérgét, átrágtam [… Tovább]

Egyéb

Hajnalban…

2011.04.17. Végh Szimonetta 0

Néztelek..mozdulni sem mertem,Szuszogásod hallgattam a csendben.Megfogtam a pillanatot, elrejtettem,Most is itt van mélyen bennem. Néztelek..szerettelek…   ——- Szép. Egy gondolat. Nem több. A vers ennél több, és azért te ennél többet tudsz.  

Elbeszélés

A gereblye esete az igazságszolgáltatással 2.

2011.04.17. Csillag Endre 10

“A fiatal, de annál ambiciózusabb ügyvédnő – Dr. Paragraf Tudorka – részletes, tényfeltáró munkához kezdett.”     Hála a jogászok túlképzésének, akadt Debrecenben egy szépreményű, de állandó állás nélküli jogászhölgy, aki minden ellenszolgáltatás nélkül elvállalta,  jogi csűrcsavar-formába önti a foghíjas [… Tovább]

Kisregény

Emlékképek – II.

2011.04.17. Kertész Éva 7

*   Emléktörmelékek     Lassan elnehezedett a szeme, s elnyugodva párja szuszogásától ismét elszundított. Valami finom simogatást érzett, s ismét érezte anya közelségét. – Ó, de jó, hogy ismét érezlek, anya! Te vagy az egyetlen, akinek panaszkodhatom, akinek elmondhatom [… Tovább]