Vers

Didé, figyelj!

Ó, istenek, minek a szó oda, hol érzetek, és hangulat, édes meg tejfehér, olívazöld a kékben és zene, ó istenek, ha Bach után egyikteket jobban imád az ember, s nincsen más, akit – mert tudni csak a végtelent lehet, s [… Tovább]

Vers

Kolonc

Úgy eresztettek tehenet a zöldbe, hogy járomszöget verték nyakig földbe, vagy kihegyezett, töretlen akácrúd volt erőszakkal bírt visszafogásuk, rá kötélhurok, jó vége a nyakba, így fogta is, meg hagyta is szabadra, vagy ha több mozgást bízott rá a gazda, egy [… Tovább]

Vers

Vágy léptek

Melegére vágyom, mint kipattant apró parázs a hideg t?zhely szélén. Szavai emlékébe temetkezem, így olyan, mintha tegnap ment volna el, s közben, eltelt évek sírnak, térdembe kapaszkodva, úgy ahogy kegyelemért könyörög az örök zsivány. Pillantását kérem. Csalnék érte az órában [… Tovább]

Hírek

Tóth Árpád

ââ?¬Å¾Tóth Árpádnak éreznie kellett, hogy neki is grófi vagy hercegi rangja van a magyar lírában, és hogy amit csinált, az romolhatatlanabb és kikezdhetetlenebb, mint sok más ünnepi alkotás.ââ?¬Â (Szabó L?rinc)     Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, [… Tovább]

Vers

Szólovak

    Szavak – számban lovak, hová széledtek szélnek eresztve? Ki fog be titeket, s milyen igába? Terhet vonni ostorcsapásra? Lesztek parádés kocsi elé kényszerítve, fegyelmezett, büszkén járva? Tapssal fizet?knek ámulni, cirkuszi mutatványra? Villámlástól megrettenve vár az öröklét vászna?   [… Tovább]

Egyéb

Diósan

  mesélek a földből kikelt virágról közben bennem dió ízek emléke magtalan magányból magos égbe szállok a fehér köpenyű dér után

Novella

Emlék-altató

  Aznap sem voltál túlságosan romantikus, pedig én a borból szentimentálisra varázsoló mennyiséget öntöttem neked. Kicsit tréfálkoztam még a Hold volt Hold nem volttal, te átkaroltál, bámultad a csillagos eget s felsóhajtottál; ekkora szemölcsöt sosem láttál még az égen éjszaka. [… Tovább]

Vers

Zeng a nóta

(Újonckodásaink emlékére)   “Előkelőek nem vagyunk…”   Így zengett egykor a dalunk. Dac szülte láz vitt, vak bakancsok róták, bűvköreit a placcnak, s mi vért izzadtunk. őrmester dűh kisért s  belénk csillapult, bár üvöltött, mint akit tép a köszvény, -megtörni [… Tovább]

Vers

Iót Megérinti a varázslat

/ Io Argoszi királylány, Héra papn?je. Zeusz beleszeretett, de tehénné változtatta, hogy Héra figyelmét elterelje róla. /     Nincs hazám, csak a tenger s?r?je nyitja rám oltalmát. Eredend? jóság jámbor testébe öntött a varázslat. Argosz száz szeme les rám, [… Tovább]

Vers

Húsvét elé

Sohasem értettem, mire a templom, ha az Isten ott lakik kőben, fában, apró bogárban, s néha érzem magamban is. Az elv, hogy legyen torony, meg kupola, árkádok íves sora, hol térden állva jutsz elé, hamis. Ha, már minden áron kell [… Tovább]

Egyéb

Eljött a Nap

A Nap jön most el mikor kaput nyit a szavak világa nem lehet másképpígy kell lennieezeregy hajnal ékétpitvarában hordva ezeregy térdelés nyoma lábra simul minden pillanatkis láncra f?zve fényes mutatóba  ép lelkét hordja mely tiszta akárcsak Nap A

Vers

Mint a hajó…

Jelentős a teher, mit magában rejt,de kitart a hajó, biztonságos, megbízható.Egyensúlyban tartja terhe,mint oly embert pőre lelke,mely sokat látott-tapasztalt,olykor szinte meghalt, majd feltámadt,csapásoktól lett kőkemény.Nem marad túl sok, csak a remény,az ily lelket hordozó test is kitart,s mint a hajó: [… Tovább]