Vers

Vallomás

    Ledér fogamhoz koccant a vágy, belém harapva illatod, a hajnal elszállt, vele a haldokló álmodás egy éber, rád éhes gondolattal. Ne kérj, tiéd a szív, ha repdes szende testeden az érintés, bátor zuhanó madár a gondolat, oly kevés, [… Tovább]

Novella

Anyáim…

Jó ideje gondolkodom, hogy azon cselekedeteink, amit az adott időben a legjobb döntésnek gondolunk, vajon válhatnak-e idővel vétekké. *  Vagy már abban a pillanatban vétek, csak mi nem gondoljuk annak? Mi dönti ezt el? Vagy ki? Vajon változunk-e attól ha [… Tovább]

Egyéb

A kicsi madár

… célba ért… *     Reggelente pajkos tavaszi napsugarak pásztázzák a szobámat, amint széthúzom a sötétítő függönyt. A mai reggelen egy galamb sétált peckesen, kíváncsian, félre fordított fejjel az erkély korlátján. Tolla a házak közt repdeső, egyszerű galambok színével [… Tovább]

Kisregény

A rang I. rész

1-2. fejezet *   1.   Lassan ballagtak haza a temetőből. El is fáradtak kissé, nem is várta otthon semmi elfoglaltság őket, megengedhették magunknak a kellemes sétát annál is inkább, mert nagy igyekezetre már nem is volt kapható a lábuk. [… Tovább]

Humor

A pocok

  Volt egy pocok,kipeckelt egy járatot,így egy pöcökmegvédte a vájatot.Nem omlott be,míg a pocok jártatott,a föld alattnyugodt szívvel várhatott.Az ? neje pocakjábankis pockok n?nek,hamarosan kibújnakpocakjából a pocok n?nek.Pici pockok, pocakos babák,szomjas szájjal szopják a mamát.Az apa-pocok gy?jti a magot,majd azt [… Tovább]

Vers

Ikrek ég-föld

dor Tünde festmény   nos minden kettős az egybeolvadásban egy földi részletet egy égi zuhanásból kerekítenénk valahogy a fentit a lenttel szeretnénk elbírni egy haldokló testtel   romos ház kapuján csiklandoz a napfény keretből szökött kert a holdvilág az égen [… Tovább]

Vers

Tavasz-sodró

Hideg az új tavasz, még délidőn isaz erdősáv felett a harangszó megáll,a böjti szél üvöltve tartja távol:– a harangláb irgalmas otthonát. A nyárfasor menti kanális is vacog szálkásra hűlt dermedt tömege alól,csend válik suttogássá, nem csak a létező:– múlt sodrát is [… Tovább]

Vers

Est

Már zümmögött az este láztól fülledt teste, cip?je orrán porzott az út sok -sok perce.   Ridegen lábamra lépett, bocsánatot se kérve, tapintatlan némasága idegen arcomat nézte.   Leültünk, így elveszetten ismerkedtünk a csendben. Istentelenné lett világra fonnyadó, virág-szemekkel.   [… Tovább]