Janecskó Györgyi : Vallomás

 

 

Ledér fogamhoz koccant a vágy,

belém harapva illatod, a hajnal

elszállt, vele a haldokló álmodás

egy éber, rád éhes gondolattal.

Ne kérj, tiéd a szív, ha repdes

szende testeden az érintés, bátor

zuhanó madár a gondolat, oly kevés,

ha b?röd leple elszakít a mától.

Elátkozott a perc mi most arra kér

adjak bel?led többet, elfeledve

e dadogó vallomás végtelen ígéretét,

kett?nk közé a szerelmet temetve!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Janecskó Györgyi