Énekét a porba véste… Kutyája spárgán feszült, vele a fájdalom… Nem kért és nem köszönt, csak merészen t?rte a h?vös reggelt, vasakon fent kardokon. Szemlesütve híztak id?sebbé körülötte a körök. Nem húzta be lábát a szemérem a vizeletszagú nadrág [… Tovább]
Álmodtam ráncaidról ma éjjel. Ahogyan lépteink a földúton futottak végtelen végig, kéz a kézben, mindig csak nekem mosolyogtak. Levetkezett a szíved, lobbanásában láttam lángját a kezdetnek és a végnek. Elfújta minden ny?gét a halálnak, átöleltél, míg útjaink összeégtek. [… Tovább]
Te, szép tavasz ma mit felelsz ? Fülemülékkel ha útra kelsz, cseresznyevirágra hull szívem, a föld tenyerén a schweiz-libido.com/ mag kikel! Eltévedt zápor mossa szét a télnek gyolcsát, elvetélt a fagy, mámoros illatár dajkálja méhed magzatát! Ne temess [… Tovább]
Utálom a piros lámpákat, mert száguldana a vérem. Bennem ezernyi tetten ért gondolat cikáz. Látom a nyíló orgonákon, a reggel értük nem hiába ébredt, csak az én kávés csészémben úszik még a zacc. Tipródik már a büszkeség, de [… Tovább]
Ledér fogamhoz koccant a vágy, belém harapva illatod, a hajnal elszállt, vele a haldokló álmodás egy éber, rád éhes gondolattal. Ne kérj, tiéd a szív, ha repdes szende testeden az érintés, bátor zuhanó madár a gondolat, oly kevés, [… Tovább]
Már zümmögött az este láztól fülledt teste, cip?je orrán porzott az út sok -sok perce. Ridegen lábamra lépett, bocsánatot se kérve, tapintatlan némasága idegen arcomat nézte. Leültünk, így elveszetten ismerkedtünk a csendben. Istentelenné lett világra fonnyadó, virág-szemekkel. [… Tovább]
Rabommá lett fények tükörcserepei messze- messze táncoló tegnapok. Ragasztott díszes bélyeg a homlokon. Üveggé lettél. Homokból vagyok. Törött képek közé bújva látni nekem nem nehéz. Érzem vibráló létem. Már csak így maradva, rabigába hajtani kész, nem átlagos személyem. [… Tovább]
Kereslek, kutatlak. Rezdül? pilláid közé fészkel? remény, hontalan pillantásom. Tétova körforgalom talán, sehová vezet egy sehol sincs úton, lassan lüktet?, feledett vágyaim kusza erezete. Nem tolakodón, néha visszanéz kíváncsiságod. Félénken nekirugaszkodó, pislákoló csillagok fényénél is tisztább, magadnál tartott tekintet [… Tovább]
