Janecskó Györgyi Szerző
Vezetéknév
Janecskó
Keresztnév
Györgyi
10 év ezelőtt 12hozzászólás

Énekét a porba véste…

 

Kutyája spárgán feszült, vele a fájdalom…

Nem kért és nem köszönt, csak merészen

t?rte a h?vös reggelt, vasakon fent kardokon.

Szemlesütve híztak id?sebbé körülötte a körök.

Nem húzta be lábát a szemérem a vizeletszagú

nadrág és a tiszteletre méltó jár?kel?k között…

Rongyos cip? tántorog, lassú id? ha elzavarja,

lefoszlik repedt körmér?l a több havi szégyen.

Egy üveg bortól a  magyar Himnuszt szavalja…

Azt álmodja hazája még e kende kis ország,

magyarnak született ?, még nem is olyan régen..

mámoros szeméb?l ha csapra fogy a bor-báj,

 

Nem marad más csak a kétely.

10 év ezelőtt 6hozzászólás

Álmodtam ráncaidról ma éjjel.

Ahogyan lépteink a földúton futottak

végtelen végig, kéz a kézben,

mindig csak nekem mosolyogtak.

 

Levetkezett a szíved, lobbanásában

láttam lángját a kezdetnek és a végnek.

Elfújta minden ny?gét a halálnak,

átöleltél, míg útjaink összeégtek.

 

Lásd , füst és korom az arcom,

lassan elkoptattam már fényedet.

Fen?kések faragnak naponta élesebbé,

talpam alatt véreznek a kortalan kövek.

 

Messze vannak már azok a csendek.

Túl zajos nekik ez a szétfolyó világ.

Várom újra és újra a  te álmod,

ahol h?s öledbe hajlanak a fák.

 

10 év ezelőtt 6hozzászólás

Te, szép tavasz ma

mit felelsz ?

Fülemülékkel ha

útra kelsz,

cseresznyevirágra hull

szívem,

a föld tenyerén a

mag kikel!

 

Eltévedt zápor mossa

szét

a télnek gyolcsát,

elvetélt

a fagy, mámoros

illatár

dajkálja méhed

magzatát!

 

Ne temess még, mily

gyenge csak,

fényedbe tévedt

áldozat

vagyok, friss lelkem

harmatát

isszák a szálló

bóbiták!

 

10 év ezelőtt 7hozzászólás

 

 

Utálom a piros lámpákat,

mert száguldana

a vérem.

Bennem ezernyi tetten ért

gondolat cikáz.

Látom a nyíló orgonákon,

a reggel értük nem

hiába ébredt,

csak az én kávés

csészémben úszik

még a zacc.

Tipródik már a büszkeség,

de nincs hová

bújjon bel?lem.

Ezernyi elveszett tavasz

ölébe hulljon ?

Ma merre visz a perc,

még nem tudom..

Enyészeté vagy te lét,

hiába húzlak

magamra mégis

a magtalanná szikadt

kátyús úton.

Nem tudom, hogyan él

meg bel?lem

a remény ?

Nagyon kiéhezett

lehet,

fogpiszkálóval kotrom

éhes foga közé a

pépes étket.

Hiába – tévedt napra

még egy…

Imával forrnak össze

az éles pengék

vágta rések.

 

 

 

10 év ezelőtt 9hozzászólás

 

 

Ledér fogamhoz koccant a vágy,

belém harapva illatod, a hajnal

elszállt, vele a haldokló álmodás

egy éber, rád éhes gondolattal.

Ne kérj, tiéd a szív, ha repdes

szende testeden az érintés, bátor

zuhanó madár a gondolat, oly kevés,

ha b?röd leple elszakít a mától.

Elátkozott a perc mi most arra kér

adjak bel?led többet, elfeledve

e dadogó vallomás végtelen ígéretét,

kett?nk közé a szerelmet temetve!

 

 

 

10 év ezelőtt 6hozzászólás
Est

Már zümmögött az este

láztól fülledt teste,

cip?je orrán porzott

az út sok -sok perce.

 

Ridegen lábamra lépett,

bocsánatot se kérve,

tapintatlan némasága

idegen arcomat nézte.

 

Leültünk, így elveszetten

ismerkedtünk a csendben.

Istentelenné lett világra

fonnyadó, virág-szemekkel.

 

Fáradt vállához kötött

csónakon, párák mögött,

fércre- férc könnyek vizén

nevelt irgalmak között.

 

Belepte testemet, olajat

kent hátamra, rám ragadt

hitetlenségem pulzáló

ujjai között maradt.

 

Bár eldobott pásztorbotok

gazos ösvényén ballagok,

csordultig nedves rácaimra

hullnak a fényes csillagok.

 

10 év ezelőtt 8hozzászólás

Rabommá lett fények

tükörcserepei messze-

messze táncoló tegnapok.

Ragasztott díszes bélyeg

a homlokon. Üveggé

lettél. Homokból vagyok.

 

Törött képek közé bújva

látni nekem nem nehéz.

Érzem vibráló létem.

Már csak így maradva,

rabigába hajtani kész,

nem átlagos személyem.

 

Rakoncátlan színekb?l

stoppolt világom világa

talán b?nös bohócruhában

így lesz sz?z és p?re.

Szétszóródó h?s fodrára

hulló kereszt-koporsómban.

 

Kezedbe vedd, láss, keress

benne lélegzetnyi id?t,

borítsd fel veszteséged!

Ne ítélj el, csak szeress

önnön vérébe d?lt

múltadba fény-messzeséget!

 

 

 

11 év ezelőtt 6hozzászólás

Kereslek, kutatlak.

Rezdül? pilláid közé

fészkel? remény,

hontalan pillantásom.

Tétova körforgalom

talán, sehová vezet

egy sehol sincs úton,

lassan lüktet?, feledett

vágyaim kusza erezete.

 

Nem tolakodón, néha

visszanéz kíváncsiságod.

Félénken nekirugaszkodó,

pislákoló csillagok

fényénél is tisztább,

magadnál tartott tekintet

tükrében kérdezel

féltett magadtól.

Látom te sem tudod.

 

Hát akkor így múlik,

ahogyan a percek.

Szétolvad a széllel,

repked? hóesésben.

Meghúzódó, elveszett

tévedés volt talán,

mégis sokáig dédelgetem.

Te is elviszel magaddal,

én is meg?rizlek.

 

Janecskó Györgyi Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.