Vers

Virrasztó

    Sötét sarkokban  árnyak bujkálnak,nyugtalan perceket rugdal az éj,az izmok megszokásból fájva rángnak:a szív dübörögve téged zenél… Szorít a sötétség, hangodat várom,nem hagy pillanatnyi nyugtot a félsz,roppannak a falak, elkerül az álom,‘ha most szendergek, többé nem látom’– ezt süvölti [… Tovább]

Vers

A horkoló éji dala

közbeüt egy-egy ütem s elül a haldokló szerelem er?tlen ablakán megsz?ri a légypiszok a vágy meredek örömét miközben az életer? gyorsuló vonatja elrobog lám ez maradt emésztesz s az álom is elkerül takaród alól hányódó tested izzadtan ébred s belül [… Tovább]

Vers

Szemiramisz menekülése

Kegyetlen b?völet taszít z?rzavarba, s a férfiasság jelét nem alkuvó becstelenség erején zavarba ejti.   Lemeztelenít az alaposság.  A gy?ztes elhull veled a veszedelem nászágyán.   Nincs, kit magadhoz emelj, a hadviselés szomját oltani nem tudod.   S ha több [… Tovább]

Vers

Nincs megérkezés

               Sonkoly Évának   Hol – volt – hol – nem – volt-id? – elindítom a mesét : – megszakad bennünk, befejez?dik (:) tovább ingázó vonatokon, önmagára lát az ember – süllyed, emelkedik, telefonpóznákon vezetékhullámok, nyúl fut, madár [… Tovább]

Kisregény

Édes Apanyelvünk

Részlet egy kisregényből. (Foto Panoramio; A STERNCHEN mozi hatvanegy év után, 2011-02-14-én befejezte működését.)     Nem messze a Calsowstrassehoz, ahol albérletben laktam, valamerre a Frieseweg irányában lapult meg egy kültelki kis mozi a “Sternchen” (Csillagocska) Göttingenben. Fentebbi albérletemtől alig [… Tovább]

Vers

Ráncos kebel, sárga szirom

Narkisszosz születésekor megjósolta Teiresziasz, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát. Öreg vagyok, úgy is kezdtem, magam sohasem ismertem, sosem szóltam Narkisszosszal, mit visel a delphoi-jósda – nem tudom és nem akarom. A világ milyen, [… Tovább]

Novella

A cegedi cocókának…

    Matyi bácsi, a hetvenes évei derekán járó, ősz hajú, nagy bajuszú asztalos, gyönyörű rigófüttyös reggelre ébredt. Komótosan felöltözött, majd kiballagott a konyhába, ahol Klári néni készülődött a reggelihez. Köszöntötte madárcsontú feleségét, és már sietett is ki a teraszra. [… Tovább]

Elbeszélés

A hepiend

“De akkor újra szerethetik egymást! – örvendezett a gereblye.”     A gereblye álmosan fésülte csorba fogaival az egyszemű, boncoló orvos ritkás, őszülő haját a bűnügyi laborban. A doki egy binokuláris mikroszkóp fölé görnyedt. A tárgylemezen egyetlen vörös hajszál feszengett. [… Tovább]

Vers

Passiójáték

    Talán hatalmas kő zuhant rá a Napra, ezért nem láthatom tőle a tavaszt, nem tudom: sötétben vagy behunyt szemmel járok,   hiányzol mint versből a kimaradt szavak,   csönddel bélelt éj lett ez a misztikum-nap, a kő eltakarta [… Tovább]

Vers

Keservés

Égő ima, kéklő ima, Hirosima, Fukusima, gúzsba fogtuk, eresztettük, megtaláltuk, elvesztettük.   Várakoztunk sírva-ríva, megszakadt az idő íja, akargattuk, kesergettük, fölemeltük, jajba fedtük.   Kiengedtük a szellemet, ácsolt bitót, vesztőhelyet, égigérő lett a máglya,   tenger, kék ég odaveszett, nem [… Tovább]

Vers

még nem akarom

…ha kérdenéd MOST ki vagyok, azt felelném ez a dal, ez a vers.. A többit is csak álmodom.. http://youtu.be/Y13ZhCqEjxk az ablakba —ablakban— gy?rt id? hasít egy sárgult könyvlapot szökne vele hogy mentse még mi szép volt egykoron   néhány szirom [… Tovább]