Bakkné Szentesi Csilla : még nem akarom

…ha kérdenéd MOST ki vagyok, azt felelném ez a dal, ez a vers..
A többit is csak álmodom..

az ablakba —ablakban—
gy?rt id? hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron
 
néhány szirom
az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek
 
az ablakba gy?rt
id?nek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
a legszebb álmaim – felesleges a nével? —
 
simítanám
ha karma mind — nem kell a mind — a karom általában sok, vagyis mind —
nem tépne mély sebet
közel az ég
s a jel fehér — ez a sor nem sokat mond — nem értem, hogy kerül ide a jel, és miért is fehér — nélküle is él a vers —
elbújnom nem lehet
 
szobámban tartom
túszul
?t
az ablak
mint acél kapu
visszhangozza:
már múlt id?!
 hiába nem akarom

 

– Csilla, a vége – befejezés – nem szép, nem jó. Mintha elfáradtál volna a végére. Oszd el a versedben az “er?t”, ahogy indul, azt hagyd meg a végére (is), hogy ne zuhanjon, hanem íve, és dallama legyen a versnek.

üdv.

szerk5

Legutóbb szerkesztette > Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.