Nap: 2011.04.13.

Soha többé… de máris. Minden mi kézszorítás, eljön,s ami benne lapul, az ezeregy flamenco-lobogó,szarvval neki-éget? pillanat,hol találom magamban ezt? Mit?l megyek bele végül, és akkor teremjek el?tted,hisz kisírtam már a lelkem, de semmi se lett,nincs id? leírni olyan biztos, mi [… Tovább]

A költ? Isten lelkifurdalása, a teremtés végs?, fáradt napja: mit is tett(?) – bárány rácsodálkozása, jobb esetben csontját neki sem majd… Szemétszed?je Urának a költ? – por mutatja Isten jobbik arcát.   Mit úgy hívnak „világ” – lehetne oly más: [… Tovább]

                                                                                            „S jönnek hívatlan is mind a h?ségesek”                                                                                             Ratkó József: Déva* Szavaid igazolni eljöttek mind, a holtukban is hűségesek. Emelkednek már Déva falai, és omladozóban, mi létezett   öröknek tételezve. Kísértél csak a küszöbig, s most elárvultan téblábolunk [… Tovább]

-hiábavaló tisztelgés József Attila el?tt- Ha botladozva is, elindultam feléd,kereslek, mint rablók a szarkofágot-de hogyan szerethetnélek, ha épa törvény, ami darabokra vágott? Elmúltak mind – a pogány fejedelmek,és te is, halottabb vagy a vasnál.Mikor a rend királyokat nemzettláttuk, milyen magasra [… Tovább]

-ma ez került elő…                                                            Az évek?                                             Jönnek… Mennek…                                          Tudta jól, Juhász Gyula.                                            És ő is, mint az évek.                                            Újdivatú szőkeségek…                                          Már nem olyan „Ilonás”.                                               Egy új évezred:                                            [… Tovább]

 Soha többé… de máris. Minden mi kézszorítás, eljön, s ami benne lapul, az ezeregy flamenco lobogó, szarvval neki égető pillanat  hol találom magamban ezt   mitől lök bele végül és akkor teremjek előtte hisz kisírtam már a lelkem de semmi se [… Tovább]

    Szeretetből fonod takaróm, mosolyod, fakasztja mosolyom. Harmatod ébreszt hajnalban.   Szemedben köszön a nap, forrásvízzel szomjam oltod,   s öledben ringat a hold.

Saját fotó     Ahol véget ér a szürke autópálya, átvált a táj zöldre, napsárgára, hol a zsenge fűből kinő a tavasz, pillék szálldogálnak, s levélbogarak, a fény útvonalát felhők magasztalják, fecskék nyüzsögnek fönn, mint óriáshangyák,    félek, hogy az [… Tovább]

Széles város ódon szívében vén toronyóra mutatója ezredik delébe billen. Lustán hangos harang bronzkor szoknyáján szárny ijed a magasba, és a térid? horizontján száll a végtelen múltba. Kövéren görnyedt hegyek zöld-foltos kabátjai felett súlytalan suhan a perc let?nt kor felé [… Tovább]

El?ttem egy zsenge virág, b?vös szirma nekem nyílt…     Gesztenyefa árnya alatt írom ezt az éneket, s míg kopnak a selymes szavak, csodálom a kék eget.   Fátyolfelh?k úsznak távol, mez?k felett száll e dal, fecske madár fészket ápol, [… Tovább]

Holló László festménye…     Mindenki Jaj, de sírt, ő meg olyasmit mondott, amit senki sem értett: Mama végre felébredt! Hatalmas földbirtokos lett az este, végre beleakadt botja az égnek szekerébe s a jó kocsis megállt, ahogyan mama kérte: Itt [… Tovább]