Hónap: 2011 május

  Égre szálltam angyalszárnyon,ezüst csillag lett a párom. Bárányfelh?n megpihenvefigyeljük, mily jó a kedve,amint mulat a földi nép,s feszes-büszkén egyszerre lépaz a derék, ifjú csapatéppen a mi felh?nk alatt. Harsogó dalt zeng a torkuk,még a felh?t arrébb toljuk,napfény útjában ne [… Tovább]

    Suhan velünk az id?,langyul a leveg?,szerelemr?l suttog, májust izzik a táj,kertünkben a lombot csókolgatja szell?,ajka h?s selymét?l megborzongnak a fák. Mint felhúzott íj – a Világ teste megfeszül, csak egy mozdulat, és minden mennybe repül,a felh? is örül, [… Tovább]

    Madarat szeretnék, szárnyakat, lehet, a repülés hiánya mondatja velem, mert vágyaimnak nincs iránya se földbe le, ásványok felé, se égbolton, csillagirányt. Amíg rám ragyog az élet folyton érzem valami bánt.   Jelenbe gyömöszölt a múlt, és minden id?t [… Tovább]

  … beszélnék egy kicsit a tökéletlenségről, e nélkül nem lehetek az, aki lelkét magára ölti. A hétköznapok peremvidékein papsajt bújik elő, halványzöld karikás feje bólogat, miközben a kutyák pisije lecsordul rajta, így szagosítva van, leszedi gyerekkezem, boldogan eszem, pedig [… Tovább]

J. Lászlónak ajánlva…egyik versének “visszatükröződése” bennem…* http://youtu.be/2s8q6mLHVX4     labirintusban kószál a szakállt növesztett idő tömör falak között rést sem találva már szökni is felejt   a régi indulat cementbe préselődött s most puszta lenyomat mint millió évvel ezelőtti lelet [… Tovább]

  Álmodtam vízmosta partot, nedves homokot, üres látóhatárt, morajló tengert. Lassan felébresztenek… már itt vagyok, hideget érzek, fázom.  – Hangok… képzelet vagy valóság…  Kopott zongorán játszik a homokföveny, a tajtékzó dagály lábamig szaladt szétszórt ruhák, emlékek, sós vízt?l enyésznek, egy [… Tovább]

  Ma reggel a tavasz arája lettem. Csokromat illatos bodzából kötöttem, csipkeszoknyaként ringó, aranyló búzatáblák simultak csípőmhöz, vörös pipacs cirógatott, szél suttogott fülembe szerelmes huncutságokat, tüzes jelet a Nap csókolt tarkómra.   … és futottam, futottam, hogy elfelejtselek

  Nem vagy vonat, de fújtatsz; rejtőzködésed kelti fel a figyelmemet; zsombék közt, máskor a nyílt tavon, seholból kiszólsz – apró, csipkésre összetört ablaküvegtől elsírom csodaváró érzeteim javát, átemel a kerítésen szavaid könnyűsége, nem karcolva bokámat a dróttal, meghajol érkezésem [… Tovább]

        Keserű lett a szó íze a szánkban, erőnk egyre fogy, kevés a hitünk. Nem hatnak pirulák, ráolvasások, csupasz szósszal méregtelenítünk. Eltűrjük, hogy más át-s visszaalakít, s ránk vési margóját ármánnyal a bók. Bűnt és erényt így [… Tovább]

* Tegnap dermedt halálba, bőre viasz pergamen, álmos macska nézi még félve mozdulatlanságát, néha morrant egyet, karmol az ágyvégen, aztán mosdik tovább, virrasztva az éjszakát. Nyúzott jószág, korban, mint gazdája, tort ülhetne már felette is a vén kaszás, unalmában a [… Tovább]

( gyereknapra )   A végtelenbe nyúló szellem testéhez emel, simogat az álom csöndes tenyerével, masnizott jó.   Míg zörget a való használd, teraszra nyíló bölcs fantáziád!

Kedves lakótársaimnak     Lengőajtó nyikkan, mint a meglendített hinta. Ide-oda… ling-leng… Viszi a lendület – ki… s be…   ujjunk húsa szívünk húrja szájunk íze hasunk színe kisded combja kabát gombja vörös hajszál friss sóhajtás mézes csókok ajkon bókok [… Tovább]

versel?zmény: Csillag Tamás – Pupillámban fehér olvad kékkel – https://7torony.hu/content.php?c=38398    Nem nyom latba bizonyosság, súlytalan a szegények szava, embertömegek nyomora fogság, nem náluk az élet aranya. Mindenható jó szándékát kérve, mind?nk el?tt kinccsel felér, kényszeres napok estéit megélve, ha [… Tovább]

  Magaddal hordod – hordom szakadatlan, mint sorskeresztet, gyász bús világát, akár az ?sök szellemiségét kutatod magadban, vagy egy barát után a temet?t járnád. Lehetnek hideg-ridegek a tények, adathalmaz csupán: hol-mikor-miért, de nem felejted, ha úgyhozza az élet, poharad emelni, [… Tovább]