Vers

Fentr?l…

  Égre szálltam angyalszárnyon,ezüst csillag lett a párom. Bárányfelh?n megpihenvefigyeljük, mily jó a kedve,amint mulat a földi nép,s feszes-büszkén egyszerre lépaz a derék, ifjú csapatéppen a mi felh?nk alatt. Harsogó dalt zeng a torkuk,még a felh?t arrébb toljuk,napfény útjában ne [… Tovább]

Vers

Májust izzik

    Suhan velünk az id?,langyul a leveg?,szerelemr?l suttog, májust izzik a táj,kertünkben a lombot csókolgatja szell?,ajka h?s selymét?l megborzongnak a fák. Mint felhúzott íj – a Világ teste megfeszül, csak egy mozdulat, és minden mennybe repül,a felh? is örül, [… Tovább]

Vers

Vágyódás

    Madarat szeretnék, szárnyakat, lehet, a repülés hiánya mondatja velem, mert vágyaimnak nincs iránya se földbe le, ásványok felé, se égbolton, csillagirányt. Amíg rám ragyog az élet folyton érzem valami bánt.   Jelenbe gyömöszölt a múlt, és minden id?t [… Tovább]

Egyéb

Samu, a törzsvendég

*       A kocsmáros félrelökdöste az utcán állókat, amikor félórás késéssel felhúzta a redőnyt. — De sürgős, de sürgős — morogta az orra alatt —, az ember már nem is lustálkodhat egy picit. — Maga csak ne lustálkodjon, [… Tovább]

Novella

A megfelelő rovat – 2.

Most, vagy soha! *   Gizike szép házban lakott, nézte Iván elégedetten a nagy kertet is, amelyet most hó borított. Finom ebéddel várta az asszony Ivánt, már az illata is sokat ígért. Gizike alakja pedig olyan volt, ahogyan elképzelte. Finom, [… Tovább]

Elbeszélés

Kertész Miklós emlékezetére

*    A magas, elegáns férfi úgy sétált végig a kisváros kora esti főutcáján, mintha minden érdekelné, ami körülötte történik. Nézett jobbra, nézett balra, mindenkit enyhe meghajlással, vagy fejbólintással üdvözölt, akivel találkozott, és senki nem sejtette, hogy úgy megy el [… Tovább]

Novella

Erdélyi könnyek

*                 Dr. Beranda Pál főszerkesztő — betűzte a Nagy Ember ajtaján. Nagy? Inkább kicsi. Vékony kar, csapott vállak, feje szinte nyak nélkül domborodott elő, amitől kissé gnómszerűen hatott. — Tessék! — villantotta Kischre [… Tovább]

Vers

Hó,

  … beszélnék egy kicsit a tökéletlenségről, e nélkül nem lehetek az, aki lelkét magára ölti. A hétköznapok peremvidékein papsajt bújik elő, halványzöld karikás feje bólogat, miközben a kutyák pisije lecsordul rajta, így szagosítva van, leszedi gyerekkezem, boldogan eszem, pedig [… Tovább]

Egyéb

Este

  szóhoz sem jutok annyira folynak a betűk tintamód ha rád gondolok mert minden nyögés amit a természet sóhajaiból meghallhatok te vagy itt állok most is veled szemben az ablakban honol a setét éj fránya hívóerő tavasz illatárban a növények [… Tovább]

Vers

(ki)úttalan – 2

J. Lászlónak ajánlva…egyik versének “visszatükröződése” bennem…* http://youtu.be/2s8q6mLHVX4     labirintusban kószál a szakállt növesztett idő tömör falak között rést sem találva már szökni is felejt   a régi indulat cementbe préselődött s most puszta lenyomat mint millió évvel ezelőtti lelet [… Tovább]

Hírek

Könyvhét!

Szeretettel várok mindenkit a Littera Nova – Accordia kiadók standján! Június 5-én 10-kor Antológiát dedikálok! 16 órakor VALAHOL címú novelláskötetemet!   El?hang   A szerz? novelláiból er?s történelmi érdekl?dés olvasható ki. Nem csak az 1848–49-es szabadságharc, de a II. világháború [… Tovább]

Vers

Emlékek közt, apró kövek

  Álmodtam vízmosta partot, nedves homokot, üres látóhatárt, morajló tengert. Lassan felébresztenek… már itt vagyok, hideget érzek, fázom.  – Hangok… képzelet vagy valóság…  Kopott zongorán játszik a homokföveny, a tajtékzó dagály lábamig szaladt szétszórt ruhák, emlékek, sós vízt?l enyésznek, egy [… Tovább]

Egyéb

Évesen

Fiam tizenegy – mindjárt éjfél, vagy déli ver?. És én mindarra emlékezem, amikor én is – voltam ennyi valamikor. Loholtam a barátságért, s addig vertem az osztály fiúit, míg nyolcadikra mindegyik elismerte: Muhits Ági a legszebb, mert nekem tetszett – [… Tovább]

Vers

Természetes

  Ma reggel a tavasz arája lettem. Csokromat illatos bodzából kötöttem, csipkeszoknyaként ringó, aranyló búzatáblák simultak csípőmhöz, vörös pipacs cirógatott, szél suttogott fülembe szerelmes huncutságokat, tüzes jelet a Nap csókolt tarkómra.   … és futottam, futottam, hogy elfelejtselek

Vers

Gyorsnak

  Nem vagy vonat, de fújtatsz; rejtőzködésed kelti fel a figyelmemet; zsombék közt, máskor a nyílt tavon, seholból kiszólsz – apró, csipkésre összetört ablaküvegtől elsírom csodaváró érzeteim javát, átemel a kerítésen szavaid könnyűsége, nem karcolva bokámat a dróttal, meghajol érkezésem [… Tovább]

Vers

Keserű álom

        Keserű lett a szó íze a szánkban, erőnk egyre fogy, kevés a hitünk. Nem hatnak pirulák, ráolvasások, csupasz szósszal méregtelenítünk. Eltűrjük, hogy más át-s visszaalakít, s ránk vési margóját ármánnyal a bók. Bűnt és erényt így [… Tovább]

Egyéb

A cseppek

“Egypercesben”     Percek óta gubbasztott a fels? sarokban. Egy kósza el?szél kergette felh?b?l szakadt ki, s er?vel csapódott, szinte odatapadt állomáshelyére. Egyedül volt még, s t?n?dött, hova tovább? Aztán lassan megmozdult. Kövér teste súlyát húzta a mélység. Aprókat haladt. [… Tovább]

Vers

Útravaló

( gyereknapra )   A végtelenbe nyúló szellem testéhez emel, simogat az álom csöndes tenyerével, masnizott jó.   Míg zörget a való használd, teraszra nyíló bölcs fantáziád!

Portré

SZEMPONT A MINDENSÉGRE

Riport Fehér Juliannával *     Fehér Juliannát sokan ismerhetik, különleges, senki művéhez nem hasonlítható soraival itt van köztünk a Héttoronyban. Feltett fényképe és versei alapján halk, félénk jelenségnek képzeltem. Az idei Könyvhét nyitányának tervezett szolnoki író–olvasó találkozóm szervezésében, kérésemre [… Tovább]

Mese

Kaland Valahavoltban V.

…És végül…*   – Hol jársz erre fiatalember?– kérdezte, amint elé ért. – Ármin vagyok, Lendindől, és a testvéremet keresem. – Mi történt a testvéreddel? – Eljött Korlinnal, az erdésszel, hogy együtt vigyázzák az erdő békéjét. – Akkor miért keresed? – Mert anyánk belehal, ha nem [… Tovább]

Vers

Szabad?

versel?zmény: Csillag Tamás – Pupillámban fehér olvad kékkel – https://7torony.hu/content.php?c=38398    Nem nyom latba bizonyosság, súlytalan a szegények szava, embertömegek nyomora fogság, nem náluk az élet aranya. Mindenható jó szándékát kérve, mind?nk el?tt kinccsel felér, kényszeres napok estéit megélve, ha [… Tovább]

Hírek

GYEREKNAP

A magzatok közz?l, akiket nemzettem, / Már hát nem marad meg egyik is mellettem? / Az ékes virágok, melyek kedveltettek, / Szánakozás nélk?l rólam letépettek. / A kedves gyüm?lcsök, kikkel ékeskedtem, / Ha leszakasztattak, minek is termettem. (Csokonai Vitéz Mihály) [… Tovább]

Vers

Szakadatlan anyagból

  Magaddal hordod – hordom szakadatlan, mint sorskeresztet, gyász bús világát, akár az ?sök szellemiségét kutatod magadban, vagy egy barát után a temet?t járnád. Lehetnek hideg-ridegek a tények, adathalmaz csupán: hol-mikor-miért, de nem felejted, ha úgyhozza az élet, poharad emelni, [… Tovább]