Balszerencse
Én kívül, az eb belül. Megugatott emberül. Rugdostam a kaput – és lyukas volt a kerítés…
Fentr?l…
Égre szálltam angyalszárnyon,ezüst csillag lett a párom. Bárányfelh?n megpihenvefigyeljük, mily jó a kedve,amint mulat a földi nép,s feszes-büszkén egyszerre lépaz a derék, ifjú csapatéppen a mi felh?nk alatt. Harsogó dalt zeng a torkuk,még a felh?t arrébb toljuk,napfény útjában ne [… Tovább]
Májust izzik
Suhan velünk az id?,langyul a leveg?,szerelemr?l suttog, májust izzik a táj,kertünkben a lombot csókolgatja szell?,ajka h?s selymét?l megborzongnak a fák. Mint felhúzott íj – a Világ teste megfeszül, csak egy mozdulat, és minden mennybe repül,a felh? is örül, [… Tovább]
Vágyódás
Madarat szeretnék, szárnyakat, lehet, a repülés hiánya mondatja velem, mert vágyaimnak nincs iránya se földbe le, ásványok felé, se égbolton, csillagirányt. Amíg rám ragyog az élet folyton érzem valami bánt. Jelenbe gyömöszölt a múlt, és minden id?t [… Tovább]
Pista gróf és Weiss Gizi
Pista gróf egy nagy pernahajder, egy selyma volt * Az esti szalonnasütés közben adomáztunk, hogy vidámabban teljen az idő. Szóba került ez is, az is. Főleg váradi hírhedt alakok, Urszády bácsi is, aki virtuskodásból három napig ivott a [… Tovább]
Samu, a törzsvendég
* A kocsmáros félrelökdöste az utcán állókat, amikor félórás késéssel felhúzta a redőnyt. — De sürgős, de sürgős — morogta az orra alatt —, az ember már nem is lustálkodhat egy picit. — Maga csak ne lustálkodjon, [… Tovább]
82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok
2011. június 2. – 2010. június 6. A Torony több lakójának alkotása is megjelenik kötetbe foglalva az ünnepi könyvhéten! Az Ünnepi Könyvhetet alapítóként szervez? Magyar Könyvkiadók és Könyvterjeszt?k Egyesülése az elmúlt évtizedekben igyekezett maradéktalanul valóra váltani a Könyvhét [… Tovább]
A megfelelő rovat – 2.
Most, vagy soha! * Gizike szép házban lakott, nézte Iván elégedetten a nagy kertet is, amelyet most hó borított. Finom ebéddel várta az asszony Ivánt, már az illata is sokat ígért. Gizike alakja pedig olyan volt, ahogyan elképzelte. Finom, [… Tovább]
Kertész Miklós emlékezetére
* A magas, elegáns férfi úgy sétált végig a kisváros kora esti főutcáján, mintha minden érdekelné, ami körülötte történik. Nézett jobbra, nézett balra, mindenkit enyhe meghajlással, vagy fejbólintással üdvözölt, akivel találkozott, és senki nem sejtette, hogy úgy megy el [… Tovább]
Erdélyi könnyek
* Dr. Beranda Pál főszerkesztő — betűzte a Nagy Ember ajtaján. Nagy? Inkább kicsi. Vékony kar, csapott vállak, feje szinte nyak nélkül domborodott elő, amitől kissé gnómszerűen hatott. — Tessék! — villantotta Kischre [… Tovább]
Hó,
… beszélnék egy kicsit a tökéletlenségről, e nélkül nem lehetek az, aki lelkét magára ölti. A hétköznapok peremvidékein papsajt bújik elő, halványzöld karikás feje bólogat, miközben a kutyák pisije lecsordul rajta, így szagosítva van, leszedi gyerekkezem, boldogan eszem, pedig [… Tovább]
Este
szóhoz sem jutok annyira folynak a betűk tintamód ha rád gondolok mert minden nyögés amit a természet sóhajaiból meghallhatok te vagy itt állok most is veled szemben az ablakban honol a setét éj fránya hívóerő tavasz illatárban a növények [… Tovább]
(ki)úttalan – 2
J. Lászlónak ajánlva…egyik versének “visszatükröződése” bennem…* http://youtu.be/2s8q6mLHVX4 labirintusban kószál a szakállt növesztett idő tömör falak között rést sem találva már szökni is felejt a régi indulat cementbe préselődött s most puszta lenyomat mint millió évvel ezelőtti lelet [… Tovább]
Könyvhét!
Szeretettel várok mindenkit a Littera Nova – Accordia kiadók standján! Június 5-én 10-kor Antológiát dedikálok! 16 órakor VALAHOL címú novelláskötetemet! El?hang A szerz? novelláiból er?s történelmi érdekl?dés olvasható ki. Nem csak az 1848–49-es szabadságharc, de a II. világháború [… Tovább]
Emlékek közt, apró kövek
Álmodtam vízmosta partot, nedves homokot, üres látóhatárt, morajló tengert. Lassan felébresztenek… már itt vagyok, hideget érzek, fázom. – Hangok… képzelet vagy valóság… Kopott zongorán játszik a homokföveny, a tajtékzó dagály lábamig szaladt szétszórt ruhák, emlékek, sós vízt?l enyésznek, egy [… Tovább]
Évesen
Fiam tizenegy – mindjárt éjfél, vagy déli ver?. És én mindarra emlékezem, amikor én is – voltam ennyi valamikor. Loholtam a barátságért, s addig vertem az osztály fiúit, míg nyolcadikra mindegyik elismerte: Muhits Ági a legszebb, mert nekem tetszett – [… Tovább]
Természetes
Ma reggel a tavasz arája lettem. Csokromat illatos bodzából kötöttem, csipkeszoknyaként ringó, aranyló búzatáblák simultak csípőmhöz, vörös pipacs cirógatott, szél suttogott fülembe szerelmes huncutságokat, tüzes jelet a Nap csókolt tarkómra. … és futottam, futottam, hogy elfelejtselek
Gyorsnak
Nem vagy vonat, de fújtatsz; rejtőzködésed kelti fel a figyelmemet; zsombék közt, máskor a nyílt tavon, seholból kiszólsz – apró, csipkésre összetört ablaküvegtől elsírom csodaváró érzeteim javát, átemel a kerítésen szavaid könnyűsége, nem karcolva bokámat a dróttal, meghajol érkezésem [… Tovább]
Töredék
Keserű álom
Keserű lett a szó íze a szánkban, erőnk egyre fogy, kevés a hitünk. Nem hatnak pirulák, ráolvasások, csupasz szósszal méregtelenítünk. Eltűrjük, hogy más át-s visszaalakít, s ránk vési margóját ármánnyal a bók. Bűnt és erényt így [… Tovább]
A cseppek
“Egypercesben” Percek óta gubbasztott a fels? sarokban. Egy kósza el?szél kergette felh?b?l szakadt ki, s er?vel csapódott, szinte odatapadt állomáshelyére. Egyedül volt még, s t?n?dött, hova tovább? Aztán lassan megmozdult. Kövér teste súlyát húzta a mélység. Aprókat haladt. [… Tovább]
Zenehintó visz a fénybe – 16. rész
Egy cigányasszony közeledett felé nesztelen léptekkel, közben keskenyre szűkült szemét le nem vette róla, majd amikor odaért, továbbra is kitartóan bámulva, szó nélkül megállt mellette. * A hídon A férfi teljes súlyával a hídkorlátnak támaszkodott, s míg a [… Tovább]
Halott öregasszony döglött macskával
* Tegnap dermedt halálba, bőre viasz pergamen, álmos macska nézi még félve mozdulatlanságát, néha morrant egyet, karmol az ágyvégen, aztán mosdik tovább, virrasztva az éjszakát. Nyúzott jószág, korban, mint gazdája, tort ülhetne már felette is a vén kaszás, unalmában a [… Tovább]
Útravaló
( gyereknapra ) A végtelenbe nyúló szellem testéhez emel, simogat az álom csöndes tenyerével, masnizott jó. Míg zörget a való használd, teraszra nyíló bölcs fantáziád!
Másodéves a Héttorony-tagságom
Kedves lakótársaimnak Lengőajtó nyikkan, mint a meglendített hinta. Ide-oda… ling-leng… Viszi a lendület – ki… s be… ujjunk húsa szívünk húrja szájunk íze hasunk színe kisded combja kabát gombja vörös hajszál friss sóhajtás mézes csókok ajkon bókok [… Tovább]
SZEMPONT A MINDENSÉGRE
Riport Fehér Juliannával * Fehér Juliannát sokan ismerhetik, különleges, senki művéhez nem hasonlítható soraival itt van köztünk a Héttoronyban. Feltett fényképe és versei alapján halk, félénk jelenségnek képzeltem. Az idei Könyvhét nyitányának tervezett szolnoki író–olvasó találkozóm szervezésében, kérésemre [… Tovább]
Kaland Valahavoltban V.
…És végül…* – Hol jársz erre fiatalember?– kérdezte, amint elé ért. – Ármin vagyok, Lendindől, és a testvéremet keresem. – Mi történt a testvéreddel? – Eljött Korlinnal, az erdésszel, hogy együtt vigyázzák az erdő békéjét. – Akkor miért keresed? – Mert anyánk belehal, ha nem [… Tovább]
Szabad?
versel?zmény: Csillag Tamás – Pupillámban fehér olvad kékkel – https://7torony.hu/content.php?c=38398 Nem nyom latba bizonyosság, súlytalan a szegények szava, embertömegek nyomora fogság, nem náluk az élet aranya. Mindenható jó szándékát kérve, mind?nk el?tt kinccsel felér, kényszeres napok estéit megélve, ha [… Tovább]
GYEREKNAP
A magzatok közz?l, akiket nemzettem, / Már hát nem marad meg egyik is mellettem? / Az ékes virágok, melyek kedveltettek, / Szánakozás nélk?l rólam letépettek. / A kedves gyüm?lcsök, kikkel ékeskedtem, / Ha leszakasztattak, minek is termettem. (Csokonai Vitéz Mihály) [… Tovább]
Szakadatlan anyagból
Magaddal hordod – hordom szakadatlan, mint sorskeresztet, gyász bús világát, akár az ?sök szellemiségét kutatod magadban, vagy egy barát után a temet?t járnád. Lehetnek hideg-ridegek a tények, adathalmaz csupán: hol-mikor-miért, de nem felejted, ha úgyhozza az élet, poharad emelni, [… Tovább]