Seres László : Égzengésben

 

 

Majd leülünk egyszer

 lesz még erőnk rá

szembenézni egymással

 pucérra vetkőzünk

 kiüresedett nászágyon

 mint széltépett hársak

a lenge őszben

levetjük gátlásainkat is

egymásba omolva

ketten

te meg én

 

Szemünkben kihunyt varázs

csillagtalan

az előadásnak vége

földi dolgainkat

elmossák a könnyek

 – Isten oldoz fel bűneink alól

s mi megtisztulunk

hogy újra szülessünk

te bennem

én benned

míg kristályban lappang a fény

 

Akkor elmondhatod

viharra kárhoztatott égzengésben

milyen áldozat az

amit meghozol értem

ha nem vársz tőlem

már semmit

hogy gyógyíthatnám be

fájó sebeid

ha velem élni nehéz

s nélkülem se könnyebb

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.