Nap: 2011.05.05.

    papírhajó a tintaóceánbanlóbálom lábam a margón csücsülvemost satírozza isten a langyos naplementétaz árbócra is pacsmagol véletlen bel?le  lassan falja a tenger a csónakotalig hogy rájönnék mi a nagy titkamegbocsájt hagyja hogy fogjam a kormányt míg kimossa szívem a végtelen tinta 

Petz Györgynek (megkésett névnapi ajándék)  „… id?nk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják t?lük, harmadik része észrevétlenül elfolyik…” (Seneca) gyógyító istenek nem távozom a világ-zsarnok mérge nem tántorít megedzett nem árt nekem legfeljebb bölcsességem nem tanítok ne kövessetek maradok [… Tovább]

  mosdatlak minden gondolatomban ujjam hegyén már nem pereg a nap csak játszott velem a képzelet fűzfa árnyékában pitypang szirmokat borzol a szél pirosra festem langy simogatással katicák hátán felejtett szívedet

Illusztráció: Magyarné Derszib Eti Almafa virága című képe   Virágzó kis fa apró szirmát hullatja, sodorja a szél.   Álmodik a fa, ágait összevonja, nő ezer alma.   Kacagó gyerek majd harsogva harapja, gondol tavaszra.          

http://youtu.be/fk2QMNBjMAE Álmomban p?rén álltam a havas utcán, míg a macskakövek égették fázó talpamat,– szebben szól, … fázó talpam — jégtömbbé szilárdultam, fel mégsem adtam, — ez  a szilárdultam túl „fizikai átalakulás” — jégtömbbé fagytam ( javaslom ) — de a [… Tovább]

      T?n?döm, tör?döm. Fürtösödik az orgona. A kisfiú bennem bújna még, de nincs hova.   Éhesen, hangosan nyel, a halálnak háttal. Háborúba indul, kezében kardvirággal.